Én tudatosan készültem a gyermekvállalásra, hiszen majdnem 30 évesen szültem a kisfiamat. Mindig úgy képzeltem, hogy az első három évben otthon leszek vele, s csak rá koncentrálok. Ezt így tartom mai napig helyesnek.

Sajnos ezt a számításomat keresztülhúzta a tény, hogy Mexikóban nincs olyan fejlett szociális háló (nem is érné meg, mert van bőven gyermek), ezért szülés előtt 45 napig és szülés után 45 napig lehet csak otthon maradni a csecsemővel. Én tartalékaimból kihúztam szülés után 4 hónapig, de utána vissza kellett mennem dolgozni. Akkor kezdtem a babamama- foglalkozásokat, mert fontosnak éreztem, hogy a kisfiam legalább az 1. évben végig velem lehessen.

 Sokat panaszkodtam a helyzet miatt, de utólag visszagondolva, nem vagyok biztos abban, hogy ez olyan rossz volt. Lehet, én olyan személyiség vagyok, aki nem is bírta volna, hogy abbahagyja huzamosabb ideig a munkát. Lehet, hogy nekem kellett ez a pörgés. Persze az mindig jobb, ha erre úgy jön rá valaki, mert lehetősége van, s nem a kényszer miatt, de ez így alakult.

Látom, hogy az anyukák gyakran rosszabb helyzetből indulnak, amikor próbálnak visszakapaszkodni a munka világába. Teljesen megértem, amikor egy anyuka úgy érzi se kedve, se energiája, időről ne is beszéljünk, hogy egy kicsi mellett tanfolyamokat végezzen, nyelvet tanuljon vagy szinten tartson. Sajnos a nyelv is, akármilyen jól beszéli az ember, használat nélkül gyorsan romlásnak indul. Nekem az volt a nagy gondom, hogy munka és a gyerek között magamra már semmi időm nem maradt. Képtelen voltam leadni a rám rakódott fölösleges kilókat, mert állandóan rohantam valahová. Azt akartam, hogy az egész család elégedett legyen, de elkövettem azt a hibát, hogy magamnak sem vallottam be: Ha én nem vagyok boldog és kiegyensúlyozott, a család is borul. Számomra mindig az úszás jelentette a kikapcsolódást, azt a sportot, ahol szívem-lelkem ott tudtam hagyni. Úszni végkimerültségig vagy akkor is, ha éppen rosszul megy. Akkor is, ha már alig kapok levegőt. Vagy, amikor mérges vagyok, a legjobb forma, hogy kiúszom magamból a dühöt. Mexikóban azonban az úszás luxus- kategória, valamint borzasztóan agyonbonyolított rendszerben működik, aminek az lett az eredménye, hogy egy darabig még rajtam maradt a fölösleg, s bennem a felgyülemlett érzelmek. 

Ezért találtam ki olyan szolgáltatásokat, melyek segíthetik az édesanyákat. A nyelv szinten tartásához remek a babamama- tanfolyam, de ha valaki többre vágyik, csak ajánlani tudom a SÉTÁLJUNK EGYÜTT! órát. Miközben babakocsiban vagy hordozóban levegőztetjük a kisbabát, sétálva vagy gyors sétálva (hogy tegyünk valamit a zsírpárnák ellen is) német, olasz vagy spanyol nyelven társaloghatunk. Ez remekül szinten tart, minél összetettebb témákról beszélünk, annál jobban megdolgoztatja az agyunkat, javul a spontán komunikáció és frissen tartja a szókincset. Ennek köszönhetően az édesanya magabiztosabb lesz tudásában és nem fogja sokként megélni az újrakezdést a gyermekvállalás után. Helyzetgyakorlatokban készülhetünk munkaszituációkra (kezdve a teléfonos interjúnál), vagy könnyedebb témákra, mint főzés, gyermeknevelés, stb.

Sajnos a világ egyre többet vár a nőktől és egyre nehezebb ennek megfelelni. Amit megtehetünk, hogy megkönnyítjük a saját dolgunkat.