Csaknem 10 év után tértem haza Mexikóból. Haza, Magyarországra. Kis gyerekkel már minden hiányzott. Leginkább a tájak, a víz közelsége mindenhol. A család, az ételek, a kisfiam számára is azonnal kedvencé vált túró rudi.

Visszaköltöztem, mégis ismeretlen helyre. Habár Budapesten születtem, sosem laktam ott. Most pedig Budapest zöld szívébe, Zuglóba költöztem. Jelenleg a feltérképezés zajlik, Zugló felfedezése. Querétaro teljes ellentéte, s egyelőre úgy érzem, megvan benne minden, amit kerestem. Játszóterek egymás hegyén- hátán, válogathatunk, melyikre megyünk mikor, piac, kultúrális lehetőségek, remek közlekedés. Én gyakran visszaemlékszem gyerekkoromra, s mindig felsejlik, mennyire szerettem könyvtárba járni, ott ülni a szőnyegen és olvasgatni. Ez sajnos Mexikóban nem volt megoldott. Örömmel láttam, hogy Zuglóban el tudom vinni a kisfiamat, s még jól is érezte magát a könyvtárban. Ezek talán apróságok, de hozzátesznek életünkhöz és ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Én, aki rengeteget vezettem Mexikóban és ezt szinte traumaként éltem meg, most örülök, hogy felszállhatok a tömegközlekedésre, nem beszélve a kisfiamról, akinek az a nap fénypontja vagy a hét kirándulása, hogy villamosozhat, trolizhat, buszozhat.

Még tovább zajlik Zugló felfedezése. Remélem, sokat nyújhatunk egymásnak, hiszen ez lenne a megfelelő egyensúly. Tetszik, hogy a zuglói édesanyáknak kedves közössége alakult ki, ahol engem mindenki kedvesen fogadott. Ugyan még lassan, de biztosan haladunk a lakásfelújítás rögös útjain, azonban úgy vélem, Zugló lehet az új otthonunk!