A Bükk szépsége rabul ejt és elvarázsol. Izgalmas, kanyargós utakon veszhetünk el egyre inkább erdeiben, ahol sejtelmes árnyak játszanak a megcsillanó, átszűrődő napsugarakban. Átjár minket a környékből áradó nyugalom. Megállunk, lelassulunk, elér minket mindaz, amire a modern embernek szüksége van. Háttérbe szorítani egy kicsit a pörgést és átadni magát a természet csábításának.

Először Felsőtárkány felé vettük az irányt. Beleszerettem a tájba, a háttérben magasló hegyekbe és a kis falu képébe. Az egyik házról eszembe jutott Bordano, egy olasz város, ahol az épületek jelentős részét falfestmények borítják.

Úticélunk a Dinó-völgy volt, de annak ellenére, hogy egy kicsiny településről beszélünk, más tennivaló is akad. Leülhetünk a tóparton vagy vonatozhatunk az erdei vasúttal. Néha nem kell más, csak a természet, egy könnyű séta szeretteinkkel a vízparton vagy az erdőben. Mindez Felsőtárkányban fellelhető.

Pontosan tájékozódtunk a Dinó- völgybe vezető út kapcsán, ezért előre megfontolt módon nem akartuk a GPS jelet követni, vártuk a kitáblázást. Miután alaposan körbekeringtünk, mire Felsőtárkányba értünk, végül az utolsó körökre már csak a helyi táblákat vettük igénybe. A lakott területen kívül találtunk a mini Jurassic Park-ra. Egy vadőr ruhába öltözött férfinál fizettünk a belépőjegyekért, megkaptuk a pecsétet a Kajla útlevélbe, aztán irány a Dinók világa! Hanghatásokkal, mozgásokkal gazdagították a lényeket, utána pedig a gyerekek még játszhattak is egy jót. Mindezt úgy, hogy a szülők közben a gyönyörű tájat csodálhatják egy padon ülve. Ez a park kultúrált körülmények között, szépen kialakítva várja az ide látogatókat.

Minden út Tárkányba vezet... mondtam én viccesen másnap, amikor Diósgyőrbe indultunk a Bükkön át. Nemsokára olvashatjátok azt az élménybeszámolót is!