Megkezdődött az október, vele együtt pedig az ősz. Mindig meg voltam róla győződve, hogy én inkább tavaszi, illetve nyári típus vagyok, de igazából úgy látszik, az őszt is nagyon kedvelem. Lehet, hogy csak azért, mert az elmúlt tíz évben nem volt benne részem. 

Valójában ez a blogbejegyzés nem erről fog szólni. Egy kihívást szeretnék meghirdetni az anyukák között. Egyre többet hallom másoktól, hogy mint anyuka is időt kell szakítanunk magunkra. Valljuk be, ez elég nehéz. Főleg, ha valaki még egyedülálló anyuka a tetejében! Sok olyan édesanyát látok körülöttem, aki viszont tényleg semmi időt nem tud vagy nem akar szakítani magára. Én most ott tartok, hogy megpróbálok heti 1 óra olyan mozgást benyomorgatni, amikor nem jön oda a kisfiam,, hogy anya, tornázol? Én is! Aztán ez néhány perc múlva kudarcba fullad, ezért kell egy olyan napszak, ami úgymond gyerekmentes. Van viszont valami, amit mindenkinek nagyon tudok ajánlani, még pedig akár öt perc önfeledt tánc is nagyon fel tudja dobni a hangulatot, s a gyerekeknek csak jó, ha velünk táncolnak. Tanuljanak csak meg mozogni! Persze ezt velem a latin vér mondatja, s a kisfiamnak nem kell kétszer mondani, hogy ugráljon egy kicsit a zenére! Én szeretem ezeket a lecsippentett öt perceket. Mivel otthon dolgozom, amikor egy feladatot befejezek, azzal díjazom magamat, hogy öt perc szünetet kapok, s rázzok egyet. Ez nem vicc! 

A másik, amit szintén próbálok heti egyszer megszervezni, hogy egy barátnőmmel eljussak valamilyen kultúrális eseményre. Mivel imádok színházba járni, ez vagy színi előadást vagy mozit, de akár egy kávézást is jelenthet. Ez már heti két alkalom. Ha viszont valami oknál fogva minden összeklappol, akkor még egy óra masszázsra is eljutok. Szóval kis lépésekkel, de lehet magunkra időt szakítani. Nekem persze szerencsém van. Itt van a nagymama, aki ilyenkor bevállalja az unokát, s őszinte leszek, néha kell az, hogy elvonatkoztassak a gyerekemtől és csak én legyek. Amúgy is annyit változunk, amikor megszületik az új családtag, hogy néha arra sem emlékszünk, kik vagyunk valójában. Visszatérve a kiinduló ponthoz, én ezért szeretem az őszt, mert az a lágy szellő mindig valami emléket sodor felém. Így újra érezhetem, ki vagyok legbelül, s segít feltörni. Mert minden ember értékes. De az igazi lénye tud csak igazán értékes lenni. Én élvezem ezt az utat, amit a válásom óta járok. Rögös, mert kicsit elfelejtettem, ki voltam én magam, de próbálok visszatalálni és szerintem ez nagyon izgalmas. 

Én minden hölgy olvasómtól azt kérem, hogy október hónap szóljon egy kicsit rólunk. Legyen az a kihívásunk, hogy legalább heti egy órát magunkkal foglalkozzunk. És szakítsunk időt arra is, hogy elgondolkozzunk, kik vagyunk, miben vagyunk igazán jók, milyen álmaink vannak és terveink. Ha esetleg ezt meg is akarjátok osztani vagy azt, hogyan tudjátok megoldani a kikapcsolódást, akármilyen tippet, az oldalamon (Facebook: Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés) a blogbejegyzés alá vagy ide a blogba is kommentelhettek nyugodtan! Egy csodaszép októberi hónapot kívánok nektek!