Bátorkodom ajánlani nektek ezt a két úticélt, annak ellenére, hogy Michoacán államban mindenre fel kell készülni. Nem szeretném elhallgatni, hogy nem a legbiztonságosabb állam Mexikóban, de úgy érzem, néhány kis ötlettel segíthetek nektek, hogy mégis nekivágjatok az útnak, nem beszélve arról, hogy remélem, kedvet kaptok hozzá, látván a képeimet.

Querétaro városából indultunk hajnali négykor. Moréliába érkezvén, átmentünk a B terembe, ahonnan a helyi buszjáratok indulnak. A Purhépechas buszok visznek el minket Pátzcuaro-ba. Rögtön fel is szálltunk, mert már a kis városban akartunk reggelizni. Amikor felhajtottunk az autópályára, fiatalok tömege egyszer csak megállította a buszt. Többen felszálltak, az egyik letakarta a kamerát (még a nem olyan jó minőségű, helyi buszok is be vannak kamerázva), a másik kitépkedte a kábeleket, a harmadik kiszedte a sofőrt és a pénzt. Nekünk azt mondták, hogy ne ijedjünk meg, nem bántanak minket, épségben és minden értékünkkel együtt leszállhatunk, ők ugyanis most elfoglalják ezt a buszt, de átszállítanak a következőre. Mi azért nem hittünk nekik annyira, viszont azt észrevettük, hogy nem volt náluk fegyver és valóban nagyon óvatlanok voltak. Simán át tudtunk pakolni értéket a zsebünkbe, ezért úgy gondolom, valóban nem mi voltunk az elsődleges célpont. Az a busz, amit emlegettek, amikor meglátta, hogy mi történik, elindult hátrafelé az autópályán, kb. 20-30 diák indult meg feléjük futva. Egy másik busz kiüzletelte velük, hogy engedjék el, ő pedig elvisz minket, a leszállított utasokat. Nem ment volna Pátzcuaro felé, de így megúszta, hogy elvegyék a buszát és elveszítsen egy egész munkanapot. Minket ezután Pátzcuaro határában tett le, onnan egy kombival, egy kis mikrobusszal mentünk tovább. Én kérdezgetni kezdtem az embereket, s mondták, hogy valóban jól láttam a fiatalok egyenruháját, iskolások, akiknek a tanárjait nem fizette ki a kormány, ezért felfüggesztették a munkát. A gyerekek így próbálnak segíteni, hogy minden visszatérhessen a rendes kerékvágásba.

Amikor végre megérkeztünk Pátzcuaroba, rögtön egy kis étterembe vezetett utunk, amit jó szívvel tudok nektek ajánlani, csakúgy, mint a hozzá tartozó kis hotelt (Hotel Los Escudos). Én tojást ettem tarasco módra. A tarasco-k az ebben a régióban élő indiánok, az utcákon gyakran hallani a nyelvüket. Ezt a tojásételt úgy készítik, hogy egy tortillára, babot és megpirított kukoricát tesznek, arra pedig rásütik a tükörtojást. Nagyon finom, de nehéz étel, akinek érzékenyebb a gyomra, ne ezt egye korán reggel, de mi akkora már 5 órája úton voltunk, így nem volt különösebb gond.

Mivel hétközben mentünk, minden nagyon nyugodt volt, ráadásul ilyen korai órában eleve nem sokan járnak a környéken. Maga a város kicsi, de érdemes körbejárni, nem visz el sok időt. Szívből ajánlom nektek a “Casa de los once patios” nevű épületkomplexust, aminek az udvarain egyedi kézműves termékeket (például az erre a régióra jellemző rézmunkákat) és csokoládét lehet vásárolni.

Ezután elindultunk Janitzio szigetére, amiről majd holnap számolok be. Addig is néhány ötlet és információ:

Morelia – Pátzcuaro: 60 pesos, minden 10 percben indulnak buszok, az út hossza: 45-60 perc

Hotel és megbízható étterem: Hotel Los Escudos

Tipp: Az értékeket osszátok szét, ne egy helyen vigyetek mindent! Célszerű olyan nadrágot viselni, aminek vannak rejtett rekeszei. Ha nem kötöttetek utasbiztosítást az egész útra, erre a néhány napra, amíg Michoacánban tartózkodtok, jó ötlet.