Ismeritek a zöld toll módszert? Nekem egyik barátnőm már tavaly mesélt róla, s nagyon megtetszett. Az a lényege, hogy nem a hibákat emeljük ki pirossal, hanem például a kiemelkedően jól sikerült, legszebb betűt zölddel. 

Úgy érzem, a gyerekek nagyon könnyen elbizonytalanodnak a képességeikben, főleg mivel egyfolytában hajtja őket valaki. Egyre több ismeretanyag, millió különóra, most pedig mindehhez csapódik az általános bizonytalanság. Napi szinten valami új dolog történik, amihez nekik alkalmazkodniuk kell. Ez egyfelől jó, hiszen ezt is meg kell tanulniuk, másfelől sok kicsin látom a zavarodottságot, a fáradtságot. Valljuk be, ha minket szülőket leszív ez a helyzet, mit várunk a diákoktól? Szerintem nagyon fontos lenne egy kicsit ápolni a lelküket és a zöld toll módszer remek lehetőség arra, hogy megmutassuk, igenis képesek mindenre, csak akarni kell. Mi egyébként tudatosan döntöttünk úgy, hogy kisfiamat elsőben semmilyen különórára nem járatjuk, s másodikban is csak saját kérésére. Eddig ilyen nem érkezett felénk, mivel ő olyan típus, akinek szüksége van az én-időre, leülni szöszmötölni, dolgozni valami saját alkotáson. Ez tölti fel, nyugtatja meg, ha ezt elveszem tőle, úgy érzem, kibillentem az egyensúlyából.  

Nemrégiben elkezdtem leveleket írni a kisfiamnak. Az egyikből választottam nektek egy részletet, amely idevág:

Drága Kisfiam!

... Egyik reggel a saját szobámban készülődtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a válaszaimat utánzod. Ekkor csavartam egyet a mondataimon és ilyen kijelentéseket tettem: 

• Ügyes vagyok!
• Jólelkű vagyok!
• Meg tudom csinálni!
• Minden lehetséges!
• Bátor vagyok!

Te lelkesen lemásoltad, hangoztattad a fentieket. Talán azt hitted, ez még a játék része, de lehet, hogy egyszerűen jól esett magadtól hallani, mire vagy képes és mitől vagy különleges. Minden reggel ilyen mantrákkal kellene indítani a napot.

Ölel szerető anyukád