Costa Rica gyönyörű. Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen kicsi országban ennyi látnivaló akad. A listám nem rövidül, csak hosszabbodik, hiszen újabb és újabb helyek kerülnek fel rá. Nem csoda, hogy ezúttal a Tenorio vulkán került képbe, hiszen Costa Rica-n híresen sok vulkán található. Teljesen véletlenül találtam aztán egy szállásra az őserdő szívében. Már a képek alapján beleszerettem a házba, mely a Miravalles és a Tenorio vulkán közötti esőerdőben lapult.

Délután érkeztünk meg, a szállás valóban minden várakozásunkat felülmúlta. Mintha egy mesebeli helyre csöppentünk volna! Hiába szakadt az eső megállás nélkül, az elénk terülő látványt és az élményt semmi sem ronthatta el. Ameddig csak a szem ellát, fák és színes virágok. Amikor megláttam a szobát, rögtön otthon éreztem magam.

Mivel egész nap úton voltunk, kedvünk támadt vacsorázni valamit. A szállásadónk szerint nemrég nyílt egy bár- étterem kb. 300 méterre, de ő maga még nem próbálta ki. Sebaj, majd mi! Már sötétedett, az őserdő éledezett. Félelmetes, ugyanakkor hihetetlenül izgalmas volt a fák susogása és a hangok... Fogalmunk sem volt, mit hallunk, de az egyértelműnek tűnt, hogy állatoktól zeng a környék. 

Hamar leértünk a bár-étterembe, ami nem más, mint a helyi kocsma. Néhány idősebb úron kívül csak egy apuka mulatott a két lányával, majd mi. Néhány perc után rájöttünk, hogy nem feltétlenül szeretnénk enni, viszont ha már ilyen lelkesen beültünk, legalább innánk valamit. Megkezdődött a küzdelem a megfelelő ital kiválasztásáért. Mivel egyikünk sem iszik alkoholt, gondoltuk, megnézzük az alkoholmentes szekciót. Kérdésemre, hogy gyümölcslé van-e, paradicsomlevet ajánlgattak. Szeretem az egészséges életmódot, de a paradicsomlevet mégis csak túlzásnak éreztem a helyi kocsmában, főleg, hogy már így is mi álltunk a figyelem középpontjában. Végül két jéghideg kólával egyeztünk ki. A jéghideget szó szerint kell érteni, mert jégdarabok úszkáltak az üvegben. És akkor megkezdtük a vad bulit. Szépen lassan kóláztunk a pultnál, miközben mindenki minket figyelt. Mi meg őket. Mivel a zene kellemes volt, többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy milyen jót lehetne táncolni. Erre mindig körbenéztem, s gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a korosztály. Miután sikerült befejezni az üveg kólánkat, engedelmesen fizettünk, fejünkbe csaptuk a sapkákat és mint akik jól végeztük dolgunkat és életük buliján vagyunk túl, visszamentünk a szállásra. Szerintem egy életre megjegyezték az arcunkat, mi lettünk a helyi kocsma rémei.

Miután jót derültünk az új élményeken, lefekvéshez készültünk. Hullafáradtan hallgattuk az egyre erősődő esőt, majd vihart. Hajnalban pedig eszméletlen hangok keltettek minket. Mint kiderült, a közelben él egy kongó majomcsalád és fontos megbeszélnivalójuk akadt aznap reggel. Zengett tőlük a mellettünk lévő erdőrész. Mindehhez vegyült a papagájok, madarak ébresztése. Fantasztikus volt érezni a természet erejét. Az ablakon keresztül figyeltük a kolibrik gyorsaságát, majd ahogyan egy sas megelégelte a sok más kicsi madár által keltett hangzavart és szétrebbentette őket. A finom reggeli után aztán búcsút mondtunk a paradicsom eme szegletének, s folytattuk utunkat a Tenorio vulkán felé.