Néha nehéz megtalálni a saját hangunkat. Én minden projekt elején rengeteget ötletelek, elmélkedem, jegyzetelek arról, hogyan alakíthatnám egyénire az adott feladatot. Ez ugyancsak megtörtént a Costa Rica-ról szóló ebook esetében. Igényem van arra, hogy ilyenkor megbeszéljem az elképzeléseimet azokkal, akik közel állnak hozzám vagy átélték velem a történéseket. Ez úton is elnézést kérek, ha az utóbbi időben úgy tűntem, ráfixálódtam erre a kalandra :) 

Végül úgy érzem, a legjobb megoldás született. Tegnap este lefekvés előtt nem volt kedvem olvasgatni, de anélkül nem tudok elaludni. Eszembe jutott egy német nyelvű könyv, amelyet még hamburgi tanulmányaim alatt vásároltam. Írástechnikáról szólt. Akkor már napok óta foglalkoztatott a kérdés, hogyan adhatnám át mindazt, amit Costa Rica-n megéltem. Nem akartam egy száraz útikönyvet írni, tele tényekkel, amiket az internetről bárki lehalászhat, de a regény sem lehetett kitűzött cél. Ugyanakkor hasznos tippekkel akartam szolgálni azoknak, akik esetleg nem tudnak spanyolul és először járnak majd az országban. Pillanatok alatt leemeltem a szakkönyvet, s még csak a tartalomjegyzéket lapoztam, amikor kirajzolódott a fejemben a koncepció. Kritikus barátaimnak üzenem, hogy nyilván előtte is volt koncepcióm, de nem tűnt számomra teljesnek. Ezért kutattam tovább és tovább, hogy egyre közelibb és egyénibb lehessen az alkotásom. Végül arra jutottam, hogy nem hazudtolhatom meg önmagam. Én vagyok a mesélő nő… Én mesélni akarok. Annyi szép dolgot éltünk meg a világ másik felén, hogy szeretném átadni ezeket az élményeket az olvasóknak. Valamint talán pont ezért látogat el valaki erre a helyre, mert ugyanúgy vágyik ezekre a tapasztalatokra. Így jelenleg ott tartok, hogy minden fejezethez (ahol hasznos információk mellett tippeket olvashattok) egy igazi rövid történet kapcsolódik, nem novella, csak néhány perc beszámoló. Ma reggel megszületett az Arenal vulkánról szóló szösszenet, ahol ilyen gyönyörű képekkel illusztráltam a szöveget.

Képek forrása: Team Hungría 2019