Abban a felejthetetlen élményben volt részem, hogy ellátogathattam az első alkalommal megrendezésre került Erzsébetvárosi Filmnapra, melynek meghívott vendége Olaszország volt. Bevallom, a színészek listája csábított oda csakúgy, mint a Spencer Hill Magic Band esti koncertje. Kellemes, izgalmas délutánra számíthatunk.

Az ünnepélyes megnyitó méltó módon köszöntötte a megjelent művészeket. Először Carlo di Palma özvegye, Adriana Chiesa di Palma, a maga is híres producer mesélt nekünk a férjéről készült dokumentumfilmről, karöltve a rendezővel, Fariborz Kamkari-val.

Ezután a Bud Spencer és Terence Hill filmekből jól ismert Salvatore Borgese és Riccardo Pizzuti szórakoztatta a közönséget. Szó szerint. Korukat meghazudtolva viccelődtek a színpadon. Biztosan minden rajongó jól emlékszik rájuk. Anulu, csak, hogy Sal Borgese egyik híres és hálás szerepét említsem, Riccardo Pizzuti pedig, mint a fogköpködős fickó a bunyókban.

Veronica Bitto- t a Nevem: Thomas című filmben ismerhettük meg. Nem igazán tudtam, mire számíthatok, milyen is a hölgy az életben. Ha a szerepe közel állna hozzá, nem feltétlenül egy pozitív jellemre vártunk volna. Ezzel szemben Veronica egy rendkívül kedves (ezt is mutatja, hogy mindenkinek névre szólóan dedikált, fényképet készített), visszafogott, félénk lány. Kifejezetten zavarban volt a színpadon. Ördög Nóra kérdésére válaszolva elmesélte, hogyan kapta meg a filmszerepet. Mint minden színésznő ő is gyakran járt meghallgatásra, viszont jó szokása szerint mindig sokkal hamarabb ér annak helyszínére. Órákkal korábban. Terence Hill- lel így a bárban találkozott, aki meghívta egy cappuccino-ra. Eközben elbeszélgettek a szerepről, majd Terence megkérdezte: Na, felvesszük? Veronica külön kiemelte, hogy Terence mindvégig végtelenül türelmes volt vele és mindig egy szinten éreztette őt saját magával. 

Később hasonló kérdésekről faggatta Gianni a színpadon Borgese-t és Pizzuti-t is. Milyen Terence Hill valójában, amikor dolgozik. Kiemelték magas szintű professzionalitását, precizitását és a szakma, illetve emberek iránti alázatát, amiről én szintén meggyőződhettem és már meséltem nektek.

A sztárok felvonulását Claudia Cardinale zárta, aki életében 181 filmben szerepelt, ezért méltán nevezhetjük őt az olasz filmvilág egyik meghatározó ikonjának. Egyik nagysikerű filmje a Volt egyszer egy Vadnyugat, ami kapcsán Vásáry André lépett színpadra, hogy előadja annak betétdalát. Claudiára azonban várt egy második meglepetés is, még pedig a 100 tagú cigányzenekar 7 szólistája adott neki ízelítőt a magyar zenéből.

A délután és az este folyamán filmvetítések gazdagították a kínálatot, valamint a Pesti Magyar Színház előtti téren a Spencer Hill Magic Band gondoskodott a fergeteges hangulatról. Hihetetlen élmény volt találkozni ezekkel a színészekkel, remekül választotta ki a szervezés a meghívottak listáját. Én még a rendezvény előtt találkoztam Salvatore Borgese-vel. Szerintetek mit mondott nekem éppen, amikor ez a fénykép készült?