Egri kirándulásunk második napján korán indultunk Diósgyőrbe. Kellőképpen felkészültünk a kanyargós utakra, viszont a Bükk szépségeire nem lehetett. Meglepett minket a táj. Mint főszervezőnek, a fejemben mindenféle menetrend kavargott, majd szavazásra bocsátottam, s együtt végül amellett döntöttünk, hogy először megtekintjük a Diósgyőri Várat, természetesen részt veszünk a tárlatvezetésen, majd miután a Kisgergely Cukrászdában feltöltjük energiaszintünket, nekiveselkedünk Lillafürednek, az erdei vonatozásnak és a libegőparknak. Úgy érzem, kimerítettük a napot és akkor még nem sejtettük, hogy jó adag szerencsére is szükségünk volt, hogy mindezt véghez vihessük. 

A Diósgyőri Vár 2013-ban szinte teljesen megújult, 2014-ben adták át a látogatóknak. Nem csak a szerkezete, hanem a belseje is átalakult. Beöltözött tárlatvezetők mesélik el a régi korok érdekességeit. Érdemes igénybe venni ezeket az előadásokat, mert kifogástalan stílusban adnak tovább olyan ismereteket, amelyek akár történelemkedvelőknek is újaknak bizonyulhatnak. Ez a vezetett séta a felső szintre vonatkozik, az alsó szintet ugyanúgy megéri körbejárni, viszont azt egyedül lehetséges csakúgy, mint az alagsorban található régészeti leletek kiállítását.

Utunk ezután visszavezetett Lillafüredre, ahol beterveztük az erdei vasutat. Már bőven benne voltunk a kora délutánban, amikor azt a szomorú híreket kaptuk, hogy Miskolc felé nem jár a kisvonat, csak Garadna felé. Mivel számunkra az élmény volt a fontos, ezért így a rövidített út mellett döntöttünk. Előtte még pont maradt annyi időnk, hogy elsétáljunk a lillafüredi kastélyparkban megtekinthető vízeséshez. A Garadnába vezető erdei útban kellemesen csalódtunk, mivel az erdő szépsége elvarázsolt minket, illetve megfogott a fák mögül előbukkanó csónakázó tó látványa.

Amikor visszaértünk, napirendünkön már csak egy pont maradt, a libegőpark felkeresése. Mindezt meglehetősen gyorsan kellett megtennünk, hiszen késő délután lévén félő volt, hogy bezár (18 óráig működik), valamint áhítoztunk a Kajla pecsétre, amelyet szorgalmasan gyűjtünk. Még a borzasztó tériszonyommal együtt is csodás élmény volt. Én kifejezetten élvezem, amikor libegőre ülünk. Megszáll a nyugalom, ahogyan a tájban gyönyörködöm, az emberek hajlamosak csendbe burkolózni és ilyenkor tényleg áthat a békesség.

   Ez a nap végül óriási szerencsével tökéletesen alakult, főleg, hogy nem hagytuk az autót sem olyan helyen, ahová később nem juthattunk volna vissza. Finomat ettünk, jót kirándultunk és a nap végét is sikerült méltóképpen lezárni a libegőzéssel. Úgy vélem, ez nem csak gyerekprogram, a felnőttek szintén remekül érezhetik magukat ezen a környéken. Bevallom, ez a régió az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.