Részlet a Costa Rica-ról szóló útikönyvemből:

Cartago egyik leghíresebb épülete a gyönyörű templom, a Basílica de los Ángeles, méltán a hely dísze. A legenda szerint 1635-ben egy fiatal, szegény, indián nő, Juana Pereira egy aprócska képre bukkant a közeli erdőben, amely a szűzet ábrázolta. Mivel sötét kőbe vésték, először Sötétbőrű Szűznek (Virgen morena) nevezték el, majd Pardos Szűzének (Virgen de los Pardos), mert helyileg ott találták pontosan), Cartago királynőjének (Reina de Cartago), végül az Angyalok Királynéjaként (Virgen de los Ángeles) tisztelik a mai napig, mivel augusztus 2-ra datálják a kép megtalálását, melynek később több csodát is tulajdonítottak. A ferences rend pedig augusztus 2-án ünnepeli Szűz Máriát, az Angyalok Királynőjét. A női alak egy mesztic nő vonásait hordja magában és többek között jade és vulkanikus kövek összességéből készült. Costa Rica sokban különbözik közép-amerikai társaitól. Éhezi a békét, dolgos nép, amely magát a fehér rasszba sorolja. Pontosan ezért a tény, hogy egy sötétbőrű szűzet imádnak, azt az utat mutatja, ahogyan megpróbálják elfogadni a különböző együttélő kultúrákat.

Miután méltó nevet kapott a képen megjelenő szeplőtelen, egy olyan helyre volt szükség, ahol megérdemelt helyére kerülhet. Először csak egy egyszerű remetekápolna került ide, később egy templom. Viszont az elkövetkező két kultikus helyet földrengések tették a földdel egyenlővé. 1912-ben kezdődött el az újjáépítés, s elkészült a jelenlegi bazilika, amely antiszizmikus épület.

A templom különlegessége, hogy a lenti kápolnarészben Latin-Amerika Szűzanyáinak képei vannak kiállítva. Mindenki fellelheti a sajátját. Az első képen a mexikói Guadalupei szűz látszik.

Még emlékszem, amikor ott álltam a Guadalupei szűz képe előtt. Kavarogtak bennem a gondolatok... (Folytatás az útikönyvben)