A digitális oktatás kapcsán felmerült részemről egy kis gondolatébresztő a tankönyvekről. Szerintem a szülők, sőt a tanárok nagy része is óriási kihívásokkal néztek szembe, amikor idén március 13-án hazaballagtunk az összes tanszerrel, amitől csak a profi sportolók háta nem szakadt be, majd próbáltuk kibogozni a tankönyvek feladatait.

Most egy olyan könyvet szeretnék górcső alá venni, melyet mint tanár és mint szülő is használnom kellett. Ez egy német nyelvkönyv, nem kívánom konkretizálni sem a címét, sem a szerzőjét, hiszen nem kritikát szeretnék írni, hanem ötleteket. Én meg vagyok róla győződve, hogy leginkább kisgyermekek esetében úgy kell nyelvet oktatni, mintha az anyanyelvét tanulná. Gondolom ezt, hiszen egy elsős például éppen írni- olvasni tanul, míg egy fiatalabb diákkal semmilyen hasonló tevékenységet nem tudunk végezni. Nem mennék bele a koruknak megfelelő tevékenységi körökbe, illetve testi fejlődésekbe, mindenesetre úgy vélem, egy öt éves gyereknek még nem kell tudnia írni.

Mindenki, aki olvassa ezt a bejegyzést, tegye fel magának a kérdést: Hányszor olvastatok a piciknek (esti mese) betűk nélküli könyvből? Én bevallom, szerintem utóljára, amikor a kisfiam néhány hónapos volt. A mesekönyvekben van szöveg és ez nem biztos, hogy rossz. A német oktatás nem kívánja összezavarni az elsősöket azzal, hogy németül kelljen írni-olvasni. De a szókép nem csak erre szolgál. Mi többnyelvűként élünk itthon, sokszor spanyolul olvasunk mesét, illetve vannak olyan könyvek, melyekben az adott tárgy mellé van írva a spanyol szó. Érdekes volt látni, hogy a kisfiam minden erőfeszítés nélkül, csak velem otthon néha napján, párhuzamosan a magyarral megtanult írni-olvasni spanyolul. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a kicsik is lássanak német szavakat, nem olvastatni szeretném őket, csak, hogy alaktanilag már észrevegyék őket. Látják, megfigyelik, majd beivódik anélkül, hogy ezt tornáztatnánk. 

Szülőként egy olyan könyvből oktatni, amelyben egy szó sincs leírva, maga a pokol. Tanárként szintén. Egy-egy órára a felkészülés megnyúlik, mesét találsz ki hozzá, hozzákapcsolsz mondókákat, dalokat, népi játékokat, amelyekből édes kevés fellelhető a tankönyvben. Viszont csak karikákat színezni a névelők szerint, sőt erre kihegyezni az első évet, szerintem nagyon felületes felfogás. Mindig arra törekszem, hogy megszerettesem az adott oktatott nyelvet a tanulókkal, de ha csak annyit kérek tőlük, hogy der, die, das szerint színezgessenek, gépiessé teszem őket, s nem mutathatom meg a szenvedélyem a nyelv iránt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekek köteléket alakítsanak ki velem és ebben az esetben a némettel.

Ennyit szerettem volna még a digitális oktatás kapcsán elmesélni. Mi most megpróbáljuk kreatívan megélni a nyarat. Kirándulni, alkotni, ez a legfontosabb. Ha téged is érdekel ez a kihívás, kérlek, csatlakozz a KREATÍV NYÁR facebook csoporthoz!