,,Olyan nyugalom áradt belőle annak ellenére, hogy belül tombolt! Az a hely teljesen elvarázsolt.” 

Még most is világosan emlékszem arra, mit éreztem akkor ott. Természetesen el akartunk menni az Arenal vulkánhoz, nem hagyhattunk ki egy ennyire híres látnivalót. Függőhídtúrát pedig már otthon is terveztünk. Ez általában derültségre adott okot, hiszen köztudottan erős tériszonyom van. Aki nem küzd e kórral, el sem tudja képzelni, milyen 45 méter magasságban 92 méter hosszan sétálgatni. De a férfiak híresek az empátiáról, ezért különböző teóriák születtek, hogyan élhetem túl ezt a kalandot. Netán négykézláb megyek majd át a hidakon? Mert, hogy mindebből egészen pontosan 22 darab van, természetesen mindegyik más magassággal és hosszal. Azoknak, akiket ez kicsit elbátortalanítana, azt üzenem, hogy bele lehet jönni, sőt a végére kis túlzással még az is élvezi, aki fél lenézni. Mert a hely elvarázsol. Amikor az óriási fák mögül előbukkan a vulkán, akár úgy, hogy csúcsa felhőbe burkolózik, akár úgy, hogy teljesen kitisztul, gyönyörű látvány. Olyan, mintha áldott földre lépnél. Körülötted a erdő, hallod az állatok hangjait, érzed a jelenlétüket és azt az erőt, amely a vulkánban nyugszik.

A túra előtt vagy/és után érdemes szembeállni a vulkánnal és hatni ránk a tájat. Én először egyedül bámultam a természet eme ajándékát, nem tudtam betelni vele. Pont ugyanúgy, mint évekkel azelőtt a kedvenc szobromat. Amikor Rómában tanultam, képes voltam vasárnaponként elzarándokolni a Szent Péter Bazilikába és szó szerint órákon keresztül szemlélni a Pietà-t. Az Arenal hasonlóképpen hatott rám. Olyan nyugalom áradt belőle! Az a hely teljesen elvarázsolt. Megfogott, azonnal beleszerettem.

Kedves olvasó! Ha érdekelnek a további részletek a készülő útikönyvről, lájkoljátok a következő Facebook oldalt!

Kolibri Nyelvoktatás és Szövegírás