Tisztában vagyok vele, hogy sok anyatársamnak az advent és a karácsony leterhelő időszak. Én ennek ellenére nagyon szeretem, számomra az év legszebb egy hónapja. Be kell vallannom, hogy alább adtam mindabból, amit eddig elvártam magamtól. Mert rajtam kívül senki másnak nem voltak ilyen elvárásai, csak nekem magammal szemben. És miért fogtam vissza a tempót? Mert rájöttem, hogy nem csak nekem, de leginkább a kisfiamnak teljesen más igényei vannak.

Elkezdődött a téli szünet az óvódában, ami természetesen telibe kapta a karácsonyi készülődést. Ugyan még működtek az összevont csoportok, de szerettem volna egészségesen megúszni az ünnepeket. Én még dolgoztam, emellett kellett volna valahogy elkezdeni a meghitt hangulat előkészítését, de kisfiam állandóan a sarkamban járt. A lábamba kapaszkodott, naphosszat nyávogott, így első nap kellemesen össze is vesztünk. Aztán elgondolkoztam. Feltűnt, hogy egyre többet kéri, hogy ölelgessem, ennek mindig szívesen és azonnal eleget teszek. Mindig. Egy kért ölelés sosem marad megválaszolatlanul és van, hogy csakúgy ölelgetem, hiszen egy gyereknek erre van a leginkább szüksége. És akkor esett le, hogy valószínűleg szegénykémnek annyira le van merülve a szeretettankja, hiszen hónapok óta ovi, egész nap ott van, ő meg nem olyan, hogy az óvónénit kéri, hogy ölelgesse. Neki anya vagy a szűk családi körből kell valaki, de egy kézen megszámolható, kiknek engedi, hogy a túl közelébe menjenek. Ezért visszafogtam magam. Mindig is imádott sütögetni velem, de most engedtem, hogy ő csináljon mindent, lassan, de nyugalomban teltek a sütögetések és nem hagyta ott öt perc után, hanem szépen végigkísérte az összes folyamatot. Bevallom, idén nekem nem kellett a klasszikus süteményekkel bíbelődni, mert édesanyám átvállalta őket. Mexikóban sem kellett volna, hiszen ha én nem mondom, ők nem tudják, hogy a mi a hagyomány, az nekem volt fontos, hogy minden ott legyen a karácsonyi asztalon. 

A férfiaknak mindig nehéz ajándékot találni, hát méghogy ha úgy, mint apa, kijelentik, hogy nem kérnek újabb tárgyakat. Ezért neki és sógoromnak sütöttük az említett mézeskalácsokat, személyre szabottan dekoráltan. Aztán persze jöhettek a díszített muffinok. Rám már csak a risotto és az almasaláta vár.

Tudom, nehéz, hogy ne készítsünk hatvanhat féle ételt. Azt is tudom, hogy szerencsém van, hogy úgy szerveztük, hogy anyu meg tesóm hozzánk jönnek. Főztem én is Mexikóban karácsonyi ebédet, az mindig nálunk volt, mert a nagy családnál csak késő este kezdődött az eszem-iszom. Fontos, hogy ne teherként éljük meg. Én most a maradék energiáimat egy Betlehemre meg egy piñatára használom fel, mert ami kell, az mégiscsak kell. 

Mindnyájatoknak szeretetteljes karácsonyt kívánok! Látogassatok el Facebook oldalamra, aminek neve Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés. Ott olvashattok recepteket, német, olasz, spanyol nyelvű szövegeket a karácsonyról!