Először is mit jelent a TEMAZCAL szó? A náhuatl nyelvből származik, jelentése olyan ház, ahol gyógyító gőzfürdő működik.

Még amikor Mexikó Querétaro városában éltünk, 2013. február 2-án megszületett a kisfiam.

A bába, akit még a pszichoprofilaktikus tanfolyamról ismertünk, rendszeresen ellátott minket aktuális információkkal és meghívásokkal. Az igazat megvallva, s most nem túlzok, a munka, háztartás és Máté mellett ez volt az első esemény, ahová el tudtam menni nagy szervezések árán, szülés után majdnem egy évvel. Már sokat hallottam a temazcalról és jótékony hatásairól. Ezt az alkalmat kimondottan anyukáknak szánták, de férfiak is részt vehettek, ha erre kedvük támadt. Én már több mint három hónapja olyan borzasztó hátfájással küszködtem, hogy négy óránál nem tudtam többet aludni, fel kellett kelnem az ágyból. Titkon reménykedtem, hogy sikerül kigyógyulnom ebből a nyavalyából.

Maga a temazcal a városon kívül, valahol a termőföldek között volt. Megkértek minket, hogy vigyünk váltóruhát, magába a “vályogviskóban” pedig lehetőleg világos színű ruhát viseljünk.

Az egész esemény egy indián rituáléval kezdődött. Az ENGEDÉLYKÉRÉS, amit a táncban is használnak. Először a négy égtáj felé, aztán fel (ég), le (föld) és végül a legfontosabb, magunkba, tehát befele. Magunktól is engedélyt kell kérnünk arra, hogy beléphessünk a kunyhóba. Ezt követően a sámán azt kérte a kedves anyukáktól, hogy imádkozzanak saját magukért. Ezt akár ti is megpróbálhatjátok otthon, hiszen nem olyan könnyű egy anyának megfeledkezni arról a jó szokásáról, hogy például a gyermekét tegye első helyre. Érdekes, ahogyan ötvöződnek az ősi és a keresztény elemek. Belépés előtt kehelyből felszálló füsttel megtisztítanak minket, letérdelsz, s bemászol. Amikor megláttam a parányi ajtót, őszintén szólva kicsit elbizonytalanodtam. Miután mindenki elfoglalta a helyét, megkezdődött a “szertartás”.

Középen egy nagy lyuk tátong, ahová a köveket dobják, amiket szorgalmasan előmelegítettek. Annyi követ (amit ABUELITOS- nak hívnak, azaz nagyapók/anyóknak, én értelmezésem szerint az ősökre célozván) hoznak be a kis nyíláson, ahány anya vesz részt. Sorban lapáton beteszik a mélyedésbe, a jelenlévő férfi(ak) két farúddal megérintik, s mi, nők gyögykövekkel karcolunk rá egy keresztet vagy gyógyfüveket szórunk rá, amikor ránk kerül a sor. Ha esetleg tűz szökik ki a kőből, aki rászórta a gyögynövényt, kezének gyógyító ereje van.

Nem értettem, amikor az információs emailben azt mondták, hogy négy AJTÓ van. Mondom, jaj, de jó, van hol kimenekülni, de miért hangsúlyozzák ki ennyire? A négy ajtó nem négy nyílást feltételez, hanem, hogy négyszer hoznak be köveket, amire aztán a gyógyfőzetet öntik, s így keletkezik a gőz. Az építmény az anyaméhet szimbolizálja, s a rituálé is a várandósságot és a szülést rekonstruálta. Én igazából tartottam attól, hogy majd órákon át ott kell főnöm csöndben, de nem. Énekek, zenekíséret (konkrétan "maracas" hangszereket kaptunk, hogy azzal kísérjünk), elmélkedés. A negyedik “ajtó” a HALÁLRÓL szólt, hiszen meg kell halnunk ahhoz, hogy megszülethessünk (vagyis kijöhessünk). Le kellett feküdnünk a földre, mert az hűvös marad (egyébként teljesen az elején szkeptikus voltam a földdel kapcsolatban, mert élénk képzeletemben máris egy skorpió masírozott felém, de hamar elhessegettem a gondolatot, hiszen, mekkora szerencsétlennek kell lennem, hogy pont egy temazcalban csípjen meg egy ilyen kedves állatka). Aztán keményen befűtöttek, locsoltak minket, mindenki tűrőképessége végén járt, amikor végre kimásztunk, jéghideg vízzel leöntöttük magunkat, hogy a testen belüli meleg bent is maradjon.

Igazán érdekes élmény volt. Az ősi indián szokások mindig is vonzottak és épp ez az, ami Mexikót számomra olyan különlegessé teszi.