Néha szükségünk lehet arra, hogy kiszakadjunk a megszokott kerékvágásból. Arra, hogy egy percre megálljunk és gyönyörködjünk. A visszatérés alkalmával és az utazás során felfedezhetjük otthonunk és az úticél apró részleteit és szépségeit.

Ugyan már többször érkeztem Velence repterére, de mindig vagy rohantam vagy hullafáradt voltam (gyerekkel Mexikóból) és nem igazán fogtam a képeket, amik fogadtak. Tegnap reggel viszont korán kiértem, majd az elmaradhatatlan reggeli kávé után leültem a nagy ablakkal szemben. Akkor, abban a teljes nyugalomban tűnt fel, milyen csodálatosan csillog a tenger a kifutópálya mellett. Bizonyára minden alkalommal észrevettem, de nem tudatosult. Sokszor elszaladunk a szépség mellett, nem értékeljük igazán.

Én tíz év Mexikó után, ami egy egyszerű utazásnak indult, aztán egy életfejezetté vált, másképp tekintek az ételre és az ivóvízre. Ugyanígy nevelem a gyermekemet is. Nincs válogatás, megbecsüljük, hogy jutott valami az asztalra. És azt is, hogy nem kell húsz literes kannákban hordani a vizet. 

Amikor helyesen utazunk, tanulunk, megismerünk, látunk olyan dolgokat, amíg tetszenek és olyanokat, amik nem. Emberek megváltoztathatják az életünket, de legalábbis hatással lesznek ránk. Amikor pedig hazaérünk, boldogok lehetünk, hogy van, hová és kihez. Kövessetek itt, a blogon és a Facebook oldalon: Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés