A legutóbb egy csoportban feltették azt a kérdést, hogyan írunk. Van-e még valaki, aki papírra veti első gondolatait vagy rögtön gépel.

Amikor 2016-ban visszatértem Magyarországra, szinte rögtön adásmeneteket/forgatókönyveket kezdtem írni egy rövid, napi műsorhoz. Fontos volt a hatékonyság, Szinte futószalagon szolgáltattuk a szövegeket. Hiába akartam volna időt spórolni, nekem fontos a papír. Azért, hogy mégse tartson túl sokáig egy-egy script befejezése, csak a párbeszédeket jegyzeteltem le, a kitöltő szöveget már gondolkodás nélkül csak begépeltem.

Amikor két és fél év után véget ért ez a projekt, kicsit megkönnyebbültem, mert felszabadultak a kreatív energiáim. Mégis hónapokba telt, hogy hozzá nyúljak a regényemhez, melynek ötlete már régóta a fejemben volt és aminek addig kitalált részletei egy füzetben pihentek. Az első costa rica-i kiküldetésem hozta meg az áttörést, volt, hogy fél éjszaka írtam. Inspirált a hely, az emberek és az, hogy egy kicsit egyedül is lehettem. Egyre inkább megtelt a füzetem, amit védtem mindentől és mindenhová magammal vittem. Ezt tagadni sem lehetne: sajnos már gyűrött és szétáztatott, mert amikor levittem a Manuel Antonio strandjára, beleömlött a víz. Csodával határos módon minden olvasható maradt.

Számomra fontos, hogy a történet nagyrészt összeálljon dramaturgiailag. Eléggé csapongok, mert képes vagyok belekezdeni egy jelenetbe, majd átugrani egy másikba. Pont ezért lényeges, hogy tudjam, hová fogom később beilleszteni az adott részt. A füzet után jön a gépelés, ez nekem már egyfajta szerkesztés, korrektúra, kiegészítek gondolatokat, hozzá írok. Utána kinyomtatom és újra átolvasom. Kijavítom a szöveget, szavakat cserélek, ha esetleg felmerül a szóismétlés, átnézem logikailag, hogy ne legyen benne ugrás vagy törés. Ezután digitálisan is átalakítom az elkészült anyagot, amit majd egy utolsó alkalommal még egyszer kinyomtatok, amikor már az egész könyvet egyszerre szeretném elolvasni.

Ez az én technikám, nekem így kényelmes írni. Valószínűleg nem vagyok egyedül. Tavaly egy mexikói drámaírónőt kísérgettem a városban és ő mesélte, hogy egyszer, amikor hónapokra elvonult Kanadába a vadonba, több füzetet is telejegyzetelt. A természet biztosan hatással van a kreatív, művészi vénára, én úgy érzem, most megtaláltam azt a helyet, ami ebben segítségemre lehet.