Gyerekkorom óta életem szerves része a színház. A Kazinczy szépolvasó versenyekkel kezdődött, aztán minden színdarabban kötelező jelleggel részt kellett vennem a tiszta kiejtésem miatt. Pedig én sokkal jobban élveztem, ha a háttérben tevékenykedhettem. 

Ennek köszönhetően dramaturgiára specializálódtam, a színház továbbra is a közegem maradt, de nem a reflektorfényben álltam, hanem a nagy család részévé válhattam és támogathattam a társulatot a képességeimmel. Mindkét szakdolgozatomat színháztudományi témában írtam. Szintén az egyetemen ismerkedtem meg a drámapedagógiával, amit nyelvoktatási munkám során aktívan beépítettem óráimba, bármelyik korosztályról is legyen szó. A kicsiknek fontos a mesemondás, a tartalom illusztrálása mozdulatokkal és hangokkal, gimnazistáim pedig színdarabokat írtak és játszottak idegen nyelven. Legnagyobb kihívásom és sikerem az volt, amikor 60 kamasz diákom mutatkozott be egy általunk szervezett színházfesztiválon 7 különböző műfajban.

 A színház számomra mindig egy nagy családot jelentett. Gyakran emlékszem vissza az Olaszországban eltöltött nyarakra vagy a DAMS- on eltöltött időre, amikor színházcsoportok aktív munkatársaként dolgozhattam.

Nem kell azonban rögtön színészi babérokra törekedni, sőt sokunk nem is érzi jól magát egyedül a színpadon. Egyszer egyik színdarabomat mutatták be, de hiányzott egy színész. Természetesen ki ismerné nálam jobban a szöveget? Így én játszottam el a szerepet. Viszont az más, amikor a mi kis zárt közegünkben védve megtesszük ezt, mint amikor kilépünk a nagy színpadra, s egy egész terem lesi minden mozdulatunkat.

Tehát nem szükséges, hogy teljes drámákat adjunk elő. A drámajátékokat remek szórakozásnak tartom, ami nem utolsósorban rengeteg képességünket javítja. A szituációs játékokban a problémamegoldás lép előtérbe, de minden gyakorlatban fejlődik a kifejezőképesség, a megfigyelés, a képzelőerő és a kreativitás. Segíthet testbeszédünk, nonverbális kifejezőmódunk hiányosságain. Amit gyakran látok, hogy az emberek nagy része nem uralja a mozdulatait, nem érzékeli testét a térben. Számomra ezért szintén nagyon fontos a drámajáték. Mind csapatban, mind egyénileg teljesítenünk kell, de ez így lesz a való életben is, amikor az anyuka visszamegy dolgozni. Ezekkel a gyakorlatokkal már ezekre az új időkre is készülhet. A Zuglói Ifjúsági Centrumban lévő foglalkozás remek alkalom arra, hogy az anyukák találkozhassanak, egy más közegbe csöppenhessenek és ha kedvük támad, komfortzónájukból kiléphessenek. Természetesen az édesanyák hozhatják a kisbabákat is, akik addig a szőnyegen játszhatnak. Garantált a jó hangulat és a felszabadult nevetés. Egy kreatív, felszabadult anyuka ajándék a kicsiknek is!