A minap eljutottam moziba és azt néztem meg, amit akartam! Ez igenis nagy szó, hiszen utóbbi mozilátogatásaim mindig valamilyen meséről szóltak. A Rossz anyák című vígjátékot néztük meg a tesómmal. Örömmel konstatáltam, hogy végre nem egy lagymatag komédiáról van szó, hanem tényleg lehet jóízűen nevetni, ugyanakkor voltak nagyon szép momentumai is, a vége pedig, amikor a színésznők a saját édesanyjukkal jelentek meg, egyenesen megríkatott.

Azért, mert igazuk van. Olyan világban élünk, ahol a megfelelési kényszer mindennapos. Ahol az számít, mit szólnak mások, vajon elég okos, jól nevelt a gyerekem, elég feszes a combom? Én például európai viszonylatokban alacsony vagyok, Mexikóban meg mint óriás hatottam. Na, ennyit a tökéletességről! Tökéletes anya, tökéletes gyerek? Mindkettő olyan kategória, mely nem létezik és létjogosultsága sincs. Egy magát szülőként azonosító személy úgyis mindent megtesz utódja boldogulása érdekében.

Néha azonban nem találjuk a helyes utat. Ahogy a főszereplő is mondja a filmben, gyakran az sem tudja, mit csinál. Aztán végre kitalál egy használati útmutatót, ami persze csak az egyik gyereknél működik, addigra az egy újabb korszakba csöppen, s újabb módszer kell. Vagy túl sokat akarunk, teszünk, várunk el, ami nemhogy a gyermek fejlődését segítené, hanem kárává válik. Ám úgy gondolom, olyan anyák vagyunk, akik néha megkérdőjelezik magukat. És ez jó, ez helyes. Ez ad arra lehetőséget, hogy javítsunk azon, amit elrontottunk.

És mindegyikünk megérdemli, hogy olykor kirúghasson a hámból. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a sárga földig leihassam magamat, főleg hogy nem fogyasztok alkoholt, tehát nem stílusom, de mindnyájunknak fel kell töltődnie. Ebben különbözőek vagyunk, mindenki maga tudja, mire van szüksége ilyen téren.

 Mindenkinek megfelelni lehetetlen, nem is kell. Mindig lesz olyan, aki nem kedvel, átnéz rajtunk, esetleg kritizál. Fontos azonban, hogy mi szeressük magunkat. Tudom, elcsépelt közhely, de lényeges, hogy tegyünk magunkért olyasmit, ami segít, hogy feltöltődjünk. Hiszen, ha mi boldogok vagyunk, akkor a gyermekeink is azok.