Természetesen szokásomhoz híven Veronában sem unatkoztam. Azon kívül, hogy beleszerettem a városkába, nem maradhatott el a szokásos katasztrófahelyzet, ami újabb kihívást jelentett. 

Ha Veronában jártok, nagyon tudom ajánlani, hogy menjetek fel a Torre dei Lamberti (torony) tetejére, mert gyönyörű a kilátás. Viszont ez csak derült időjárás esetében élvezhető. Nekem minden adott volt, hogy páratlan élményben legyen részem, meg is volt.

                                          Torre dei Lamberti, Verona

A toronyba fel lehet menni gyalog vagy egy euró ellenében lifttel. Én az egészséges életmód és a sok mozgás jegyében a lépcsőt választottam. Csakhogy az egyik fordulónál a fejemre tolt napszemüveg leesett valami lyukba. Na, ezért nem hordom sosem így. Gyorsan beazonosítottam, hogy nem esett túl mélyre, látható helyen landolt. Lementem oda, ahol szerintem lennie kellett volna, le- föl mászkáltam a lépcsőn, de sehol sem találtam. A következő ötletem az volt, hogy bizonyára a lift mögötti elzárt helyre esett. Mivel az egy kulcsra zárt terület volt, beláttam, hogy segítség nélkül nem megoldható a dolog. Ezért először felmentem a torony tetejére, gyönyörködtem a kilátásban, aztán megkezdtem a Canossa járást.

A pénztárnál lévő hölgy készségesen elkísért és bementünk az előbb említett, általam meghatározott gépterembe. Természetesen a napszemüveg nem ide esett, nem is eshetett, mert felülről meglehetősen zárt volt. Így újra elkezdtem le- fel lépcsőzni, hogy újra beazonosítsam a helyszínt. Amikor már nem tudom, hányadszorra rohantam fel, végre újra megpillantottam, s rájöttem, hogy egy párkányra esett. Igen ám, de hiába nézegettem, nem láttam legális módját annak, hogy oda fel tudjak mászni. Valami hosszú dolog kellett, amivel kipiszkálhattam a lépcső alatt. A pénztáros nő ezúttal csak a kezembe adott egy 2,5 méter hosszú rudat, lelkemre kötve, hogy nagyon vigyázzak, mert ő ezt nem tehetné meg és elkísérni sem tud. Megkezdődött a halász- hadművelet. Miután nem tudom, hanyadszorra tűztem fel a szemüveget a rúdra, s mindig leesett, azt találtam ki, hogy inkább lepiszkálom a párkányról, odaállítok valakit alá és röptében elkapja. Kapóra jött az angol pár, aki épp jött lefelé és először megrökönyödve figyelték, ahogyan fekszek a lépcső előtt valami bottal a kezemben és túrkálok valahol. Aztán elmagyaráztam, hogy mi a helyzet és a fiú szépen odaállt az általam kijelölt helyre. Naná, hogy pont most sikerült végig kihúznom a 2,5 méter rudat és a napszemüveg az angol fiatalok tapsvihara közepette eljutott hozzám.

                                                                        Íme, a lyuk!

                                                                      Íme, a párkány!

 Biztosan felmerül bennetek a kérdés, miért szenvedek ennyit egy napszemüveg miatt. Azért, mert olyan nehéz olyat találni, ami jól áll és különben sem szokásom feladni. Ez nálam már presztízskérdés. Az egészséges életmód keretein belül pedig olyan izomlázam lett, hogy még napokkal később is úgy közlekedtem a lépcsőn, mint egy szülni készülő nő.

Kövessetek itt a blogon és a Facebook oldalon: Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés