Még adósotok vagyok a spello-i élménybeszámolómmal. Mivel tudtam, hogy aznap zárt ajtók mögött zajlik a forgatás Spoleto-ban, kibaktattam a vasútállomásra és leültem egy idős néni mellé. Megkérdeztem, mit ajánl, menjek Assisi-be vagy inkább Narni-ba. Aztán elhangzott a varázsszó, Spello, hát, persze, hiszen évek óta el akartam oda látogatni.

Megváltottam a jegyemet, direkt olyan tájban mentem a vonathoz, amikor tudtam, hogy bármelyik irányba indulnak. Egy óra múlva már Spello-ban voltam. Nem csalódtam, gyönyörű kis város, mely a legvirágosabb utcák és erkélyek városának cím méltó hordozója.

A központba érve, először a heti piacba akadtam, ahol természetesen szebbnél szebb virágokat lehetett vásárolni. Ahogyan egyre feljebb kaptattam a dombon, még több csodás utcácskába botlottam. Ebédtájt már igencsak megéheztem, ezért elfogyasztottam egy tipikus crescia-t.

A séta közben betértem egy kézműves boltba, ahol szebbnél szebb csészéket és kézzel festett kerámiát láttam. Megígértem a tulajdonosnak, egy nyolcvan éves úrnak, hogy visszafelé is benézek. Ígéretemhez híven megálltam és újra végigmértem gyönyörű portékáját. Aztán szóba elegyedtünk és hosszasan beszélgettünk a régi világról, a modern korról és milyen volt akkor, amikor Terence Hill Spello-ban forgatott. Mert bizony erre is akadt példa. A képen látható kis téren vettek fel akkoriban jelenetet a Don Matteo sorozatba és pont ebből az üzletből vitték nekik a frissítőket.

Régen rengeteg megkeresésük volt, nem győzték teljesíteni a megrendeléseket. Változnak az idők, ők is öregszenek, mégis ha olyan portékát szeretnétek hazavinni Spello-ból, mely egyedi és öröm ránézni, térjetek be ide. Novembertől márciusig zárva tartanak, hiszen minden termékük kézzel festett és ilyenkor készülnek. Én mindenkit jó szívvel bátorítok arra, hogy keresse fel Spello-t és a L’ angolo nevű helyet.