A vágy, hogy hazatérjünk már két évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem és információim szerint volt férjemben is. Ám csak én voltam, aki ezt valóra váltotta. 

Sokan kérdezték, miért hagytam ott Mexikót, főleg, mert a képeken olyan hívogató, stb. Ez valóban így van, Mexikó gyönyörű ország, hihetetlenül érdekes kultúrák sokaságával.

Viszont ha valaki ott él, más aspektusokkal is szembe kerül. Például a közbiztonság kérdése. Jelenleg még a nyugodtabb államokban sem merném kijelenteni, hogy ott semmi nem történhet. Hála Istennek, minket nagyobb rablások elkerültek, de az autónkat kb. 5-ször feltörték, volt férjem összes hangszerét ellopták és egyszer az utcánk végében volt lövöldözés. Ez még a nyugodtabb verzió. Persze ez annak is köszönhető, hogy nem zárt residenciában vagy lakónegyedben laktam, de mégis egy jobb negyedben. A másik nagy bajom az volt, hogy annak ellenére, hogy sokat dolgoztam, s a kisfiam miatt is csak 4 hónapot hagytam ki, nem jutottam egyről a kettőre. És nem láttam javulást, sőt… Tudtam, hogy ha egy valamire való óvodába vagy iskolába akarom majd járatni a gyerekem, az pénzbe fog kerülni. És sokba. És nem lesz jó. Teljesítményközpontú, mert a szülőknek meg kell mutatni, mire költenek, ami azt eredményezi, hogy a kicsik olyanokat tanulnak, amik nem felelnek meg életkori sajátosságaiknak, valamint akadémiailag sem felel meg a szint. Mondom én, aki éveken át, Mexikó 1. számú magángimnáziumában tanítottam.

Tehát most 33 évesen újrakezdem az életem. És élvezem. Érdekes, újra megtalálni önmagamat és a gyökereimet. Átevickélek a bürokrácia útvesztőin, lépésről- lépésre haladok előre. Ezt akkor tanultam meg, amikor anya lettem, s össze kellett egyeztetnem a munkával. Nem lehet előre rohanni, csak lassan, megfontoltan lehet továbbjutni. Ezen a nyáron szüneteltem, ugyanakkor mégsem. Szeretnék eljutni hozzátok, nem csak mint potenciális ügyfelekhez, hanem mint egy közösség tagjaihoz. Egy olyan nagyszerű közösséghez, aminek most már én is tagja lehetek. És ez remek érzés. Visszatérés, újrakezdés, változás. Sose féljünk ezektől a nagy szavaktól, akármennyire ijesztőek. Érdemesebb úgy élnünk, hogy mindent megpróbáltunk, küzdöttünk, s ha úgy adta a sors, akkor újat próbáltunk, nem hátráltunk.

Keressétek facebook oldalamat Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés néven!