Megkezdődött az október, vele együtt pedig az ősz. Mindig meg voltam róla győződve, hogy én inkább tavaszi, illetve nyári típus vagyok, de igazából úgy látszik, az őszt is nagyon kedvelem. Lehet, hogy csak azért, mert az elmúlt tíz évben nem volt benne részem. 

Valójában ez a blogbejegyzés nem erről fog szólni. Egy kihívást szeretnék meghirdetni az anyukák között. Egyre többet hallom másoktól, hogy mint anyuka is időt kell szakítanunk magunkra. Valljuk be, ez elég nehéz. Főleg, ha valaki még egyedülálló anyuka a tetejében! Sok olyan édesanyát látok körülöttem, aki viszont tényleg semmi időt nem tud vagy nem akar szakítani magára. Én most ott tartok, hogy megpróbálok heti 1 óra olyan mozgást benyomorgatni, amikor nem jön oda a kisfiam,, hogy anya, tornázol? Én is! Aztán ez néhány perc múlva kudarcba fullad, ezért kell egy olyan napszak, ami úgymond gyerekmentes. Van viszont valami, amit mindenkinek nagyon tudok ajánlani, még pedig akár öt perc önfeledt tánc is nagyon fel tudja dobni a hangulatot, s a gyerekeknek csak jó, ha velünk táncolnak. Tanuljanak csak meg mozogni! Persze ezt velem a latin vér mondatja, s a kisfiamnak nem kell kétszer mondani, hogy ugráljon egy kicsit a zenére! Én szeretem ezeket a lecsippentett öt perceket. Mivel otthon dolgozom, amikor egy feladatot befejezek, azzal díjazom magamat, hogy öt perc szünetet kapok, s rázzok egyet. Ez nem vicc! 

A másik, amit szintén próbálok heti egyszer megszervezni, hogy egy barátnőmmel eljussak valamilyen kultúrális eseményre. Mivel imádok színházba járni, ez vagy színi előadást vagy mozit, de akár egy kávézást is jelenthet. Ez már heti két alkalom. Ha viszont valami oknál fogva minden összeklappol, akkor még egy óra masszázsra is eljutok. Szóval kis lépésekkel, de lehet magunkra időt szakítani. Nekem persze szerencsém van. Itt van a nagymama, aki ilyenkor bevállalja az unokát, s őszinte leszek, néha kell az, hogy elvonatkoztassak a gyerekemtől és csak én legyek. Amúgy is annyit változunk, amikor megszületik az új családtag, hogy néha arra sem emlékszünk, kik vagyunk valójában. Visszatérve a kiinduló ponthoz, én ezért szeretem az őszt, mert az a lágy szellő mindig valami emléket sodor felém. Így újra érezhetem, ki vagyok legbelül, s segít feltörni. Mert minden ember értékes. De az igazi lénye tud csak igazán értékes lenni. Én élvezem ezt az utat, amit a válásom óta járok. Rögös, mert kicsit elfelejtettem, ki voltam én magam, de próbálok visszatalálni és szerintem ez nagyon izgalmas. 

Én minden hölgy olvasómtól azt kérem, hogy október hónap szóljon egy kicsit rólunk. Legyen az a kihívásunk, hogy legalább heti egy órát magunkkal foglalkozzunk. És szakítsunk időt arra is, hogy elgondolkozzunk, kik vagyunk, miben vagyunk igazán jók, milyen álmaink vannak és terveink. Ha esetleg ezt meg is akarjátok osztani vagy azt, hogyan tudjátok megoldani a kikapcsolódást, akármilyen tippet, az oldalamon (Facebook: Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés) a blogbejegyzés alá vagy ide a blogba is kommentelhettek nyugodtan! Egy csodaszép októberi hónapot kívánok nektek!

Fontosnak tartom a hagyományőrzést. Az ősz erre remek alkalmat ad. De mi is az az Erntedankfest?

Mindent, amit mi megeszünk, a földtől kapjuk. Szerintem lényeges, hogy a gyerekek tudják, honnan kerül az étel az asztalunkra. Egészen attól a perctől, hogy azt valaki elveti, megmunkálja a földet, leszüreteli, hazaviszi, elkészíti és mi végül megesszük. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie.

Október hónapban mi a babamama és gyermeknémet órákon erre az ünnepre készülünk. Hogyan? Olyan mondókákkal és énekekkel, melyek az őszről szólnak. Megemlékezünk a termésekről, a szüretről, az ilyenkor érő gyümölcsökről, sőt megtanuljuk az őszi ruhákat is, nehogy valaki fázzon az egyre hűvösebb időben. Ezen kívül készítünk például egy terméskoronát, ami a színes faleveleket mutatja, melyek ennek az évszaknak védjegyei.

A tavalyi, mexikói Erntedankfesten kialakítottunk egy ládakertet, mivel a gyermekek nevelésénél a CLIL- módszert is alkalmaztuk, tehát megfigyeltük és idegen nyelven elmagyaráztuk, megbeszéltük a természet részleteit. Az öntözés, hogyan nő a virág, hogyan kezd virágozni, az időjárás, mind mind részei a CLIL- nek. Íme néhány kép a tavalyi ünnepségről!

MI IS AZ A KREATÍV TOMBOLÓ? És miért kapta ezt a nevet?

Mint anyuka, az a szerencsés, hogy az ember lánya példát mutat. Higgadt, nyugodt, problémákat megoldó, minden körülmények között tökéletesen viselkedik... Sajnos ez mind szuperanyuka kategória. És nem tudom, ti, de én nem ide tartozom. Azért sokszor hullámzik bennem az érzelmek kavalkádja, problémamegoldásnak viszonylag nagy mestere vagyok és a komunikációnak is. Viszont tudom, hogy ez mennyire nehéz. 

A KREATÍV TOMBOLÓ lényege, hogy a drámajátékok során felszabaduljunk, kitörjünk egy kicsit a saját kis világunkból, ugyanakkor más gyakorlatok kapcsán gyakoroljuk és fejlesszük komunikációs és problémamegoldó képességeinket.

Mozgásosra állítom össze az órákat, hogy megtanuljuk uralni testünket és hogy meglegyen a napi mozgásadag. Nem tudom, ti, de én ritkán jutok el sportolni, viszont van mozgásigényem, ezért tartom fontosnak, hogy ez lényeges részét képezze a  KREATÍV TOMBOLÓ- nak. Számomra fontos, hogy az anyukák igényeire alakítsam a foglalkozást, legyen közösség alapja és mindazt, ami minket foglalkoztat, drámajátékok kapcsán feldolgozhassuk. 

Bizonyára sokan el sem tudják képzelni, hogy mit kell majd csinálni. Lehet, azt gondoljátok, de én nem vagyok ez a fesztelen típus. A KREATÍV TOMBOLÓ- n semmi nem kötelező, ha egy gyakorlatot csak figyelemmel akarod kísérni, semmi akadálya. Alapvetően fontos a jó hangulat, ezért mindenki úgy vesz részt a foglalkozáson, ahogyan neki kényelmes. 

Természetesen hozhatjátok a kisbabákat is. Arra kérlek titeket, hogy hozzatok 1-2 játékot, s akkor lefoglalják magukat a szőnyegen, de lesznek olyan gyakorlatok is, amikor bevonjuk őket, sőt hordozókendőben az idő nagy részében rátok kötve aktívan részt vehetnek. 

Tehát szeptember 20-án, kedden 10 órakor sok szeretettel várok minden kedves anyukát a Zuglói Ifjúsági Centrumban KREATÍV TOMBOLÓ foglalkozásomon!

Én tudatosan készültem a gyermekvállalásra, hiszen majdnem 30 évesen szültem a kisfiamat. Mindig úgy képzeltem, hogy az első három évben otthon leszek vele, s csak rá koncentrálok. Ezt így tartom mai napig helyesnek.

Sajnos ezt a számításomat keresztülhúzta a tény, hogy Mexikóban nincs olyan fejlett szociális háló (nem is érné meg, mert van bőven gyermek), ezért szülés előtt 45 napig és szülés után 45 napig lehet csak otthon maradni a csecsemővel. Én tartalékaimból kihúztam szülés után 4 hónapig, de utána vissza kellett mennem dolgozni. Akkor kezdtem a babamama- foglalkozásokat, mert fontosnak éreztem, hogy a kisfiam legalább az 1. évben végig velem lehessen.

 Sokat panaszkodtam a helyzet miatt, de utólag visszagondolva, nem vagyok biztos abban, hogy ez olyan rossz volt. Lehet, én olyan személyiség vagyok, aki nem is bírta volna, hogy abbahagyja huzamosabb ideig a munkát. Lehet, hogy nekem kellett ez a pörgés. Persze az mindig jobb, ha erre úgy jön rá valaki, mert lehetősége van, s nem a kényszer miatt, de ez így alakult.

Látom, hogy az anyukák gyakran rosszabb helyzetből indulnak, amikor próbálnak visszakapaszkodni a munka világába. Teljesen megértem, amikor egy anyuka úgy érzi se kedve, se energiája, időről ne is beszéljünk, hogy egy kicsi mellett tanfolyamokat végezzen, nyelvet tanuljon vagy szinten tartson. Sajnos a nyelv is, akármilyen jól beszéli az ember, használat nélkül gyorsan romlásnak indul. Nekem az volt a nagy gondom, hogy munka és a gyerek között magamra már semmi időm nem maradt. Képtelen voltam leadni a rám rakódott fölösleges kilókat, mert állandóan rohantam valahová. Azt akartam, hogy az egész család elégedett legyen, de elkövettem azt a hibát, hogy magamnak sem vallottam be: Ha én nem vagyok boldog és kiegyensúlyozott, a család is borul. Számomra mindig az úszás jelentette a kikapcsolódást, azt a sportot, ahol szívem-lelkem ott tudtam hagyni. Úszni végkimerültségig vagy akkor is, ha éppen rosszul megy. Akkor is, ha már alig kapok levegőt. Vagy, amikor mérges vagyok, a legjobb forma, hogy kiúszom magamból a dühöt. Mexikóban azonban az úszás luxus- kategória, valamint borzasztóan agyonbonyolított rendszerben működik, aminek az lett az eredménye, hogy egy darabig még rajtam maradt a fölösleg, s bennem a felgyülemlett érzelmek. 

Ezért találtam ki olyan szolgáltatásokat, melyek segíthetik az édesanyákat. A nyelv szinten tartásához remek a babamama- tanfolyam, de ha valaki többre vágyik, csak ajánlani tudom a SÉTÁLJUNK EGYÜTT! órát. Miközben babakocsiban vagy hordozóban levegőztetjük a kisbabát, sétálva vagy gyors sétálva (hogy tegyünk valamit a zsírpárnák ellen is) német, olasz vagy spanyol nyelven társaloghatunk. Ez remekül szinten tart, minél összetettebb témákról beszélünk, annál jobban megdolgoztatja az agyunkat, javul a spontán komunikáció és frissen tartja a szókincset. Ennek köszönhetően az édesanya magabiztosabb lesz tudásában és nem fogja sokként megélni az újrakezdést a gyermekvállalás után. Helyzetgyakorlatokban készülhetünk munkaszituációkra (kezdve a teléfonos interjúnál), vagy könnyedebb témákra, mint főzés, gyermeknevelés, stb.

Sajnos a világ egyre többet vár a nőktől és egyre nehezebb ennek megfelelni. Amit megtehetünk, hogy megkönnyítjük a saját dolgunkat. 

Ha diplomát akarsz, le kell tenni a nyelvvizsgát. Ha jó munkát akarsz, szinte biztos, hogy megkérdezik, milyen nyelvvizsgád van és nem csak, hogy be kell mutatni a papírt, de meg is kell győzni őket tudásodról. Érettséginél és felvételinél plussz pont. Ezernyi indok és sajnos kényszer, hogy valaki letegye a nyelvvizsgát. Pedig a nyelvtanulásban inkább lehetőséget kell látni.

Engem két dolog motivált mindig a nyelvtanulásban. Egyik nagy hobbim, mai napig oda vagyok a nyelvkönyvekért. Ha valahová elutazom, idgesít, ha nem tudok részt venni a társalgásban, mivel meglehetősen komunikatív vagyok. Amikor egy idegen országban vagyok, szeretném igazán megismerni, de ehhez elengedhetetlen a nyelv ismerete.

A másik ok banális. Az angollal szemben először volt egy fellángolásom, de utána mindent megtettem annak érdekében, hogy elkerüljem ezt a nyelvet. A nyelvtant hipp-hopp elsajátítottam, de a kiejtéssel nagyon bajlódtam. Jelenleg is bármit megértek, írásban megválaszolok, ha nagyon muszáj, beszélek, de végig az jár a fejemben, hogy mindjárt kitörik a nyelvem. Mindenkinek más esik a nehezére.  Az angol kicsit kakukktojás az életemben. Az is igaz, hogy egy idő után nem lehetett már megkerülni és a munka világában kötelező jelleggel valamilyen szintre kellett hoznom. Ha nem lett volna ez a nyelvtanulási lázam, megizzadtam volna, hogy a dupla- nyelvszakon hogyan produkáljak még másik két nyelvvizsgát. Így azonban ez nem okozott gondot.

Ami biztos, hogy nem egyformán tanuljuk a nyelveket. Van, akinek remek füle van, gyorsan tanul szavakat, de a nyelvtannal sehogyan sem jut dűlőre. Van, aki nem mer beszélni, van, aki egyedül, van aki csoportosan szeret tanulni. És vannak, akik kismillió szakkörre járnak vagy sportolnak, egyéb kötelezettségeik vannak, a nyelvvizsga mégis kell.

Az online tanfolyamok elterjedésével a levelező szó már szinte nevetségesként hat. Pedig, amikor a felvételimre készültem, akkor én is levelezőn csináltam végig a német témákat havi 1 személyes konzultációval. Erre azért volt szükség, mert ugyan megvolt a felsőfokúm, illett ismerni a feladattípusokat. Szóbeli vizsgám témája sem volt piskóta. Úgy vélem, mindig jó megragadni az alkalmat a nyelv csiszolására, a kultúrkör közelebbi megismerésére, az adott nép felfogásának megértésére. Nekem azért tetszett a levelező, mert akkor ültem le tanulni, amikor kedvem és időm volt rá, ugyanakkor volt egy határidő, ami nem engedte, hogy halogassam.

Így fordult meg a fejemben, hogy a mai diákoknak szeretném ezt a módszert felajánlani a Tündérkert Zugló keretein belül. Mint hivatalos Goethe vizsgáztató jól ismerem a feladattípusokat, s remek tippeket tudok adni ahhoz, hogy német nyelvvizsgádat sikeresen és ne szenvedések árán szerezd meg. A havi egyszeri konzultáción pedig személyre szabottan minden alkalommal átélhetitek a szóbeli vizsga hangulatát és megpróbáltatásait, azaz rutint szereztek ebben a helyzetben is. Sok szeretettel várok minden kedves jelentkezőt. Szeptember 15-én indul a kombinált nyelvvizsga- felkészítő tanfolyam a Goethe Zertifikat B1-es szintre. Keressétek Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés Facebook oldalunkat is!

A Mexikó iránti rajongásom oly régi, hogy talán nem is ez életből való. Valami oda fűz és bátran állíthatom, hogy nem csupán a tény, hogy a volt férjem mexikói, a kisfiam ugyanannyira mexikói, mint magyar és hogy az utóbbi 9 évben otthonom volt. Nem, ennél többről van szó, hiszen gyerekkorom óta vonz és a hamburgi egyetemen is, amikor a maja nyelvet tanultam, mintha mindez ismerős lett volna.

A Napnál is világosabb volt, hogy előbb- utóbb ott kötök ki. Ez elkerülhetetlen volt és úgy vélem, felesleges lett volna arra törekedni, hogy életem ezen része kimaradjon. Azzá tett, ami vagyok. Sokat tanultam, sok mindent megismertem, szokásaim egy része magyar, másik része mexikói. Hozzátett a fejemben zajló kavalkád színeihez még egyet. Reggel, azon a nyelven kezdek el beszélni, melyen álmodtam. A lakásom színessége végre az én stílusomat tükrözi, mivel mindig az egyedire és a színre törekedtem. Imádom a mexikói kézművességet. Ezt a volt férjem is nagyon tisztelte bennem. Képes voltam az utolsó pénzemet egy nálam szegényebbnek adni, nem, mert gyűjtöm a kacatokat, hanem mert egy olyat pillantottam meg, ami megfogott. Csak olyasmi lophatja be magát a szívembe, melynek története megtalálja az odavezető utat. A kávétartó, a cukortartó, amiben a reggeli kávéhoz tartozó hozzávalók vannak (bár mostanában már mézzel iszom a kávét), a váza, melyben virágjaim pompáznak, a kicsi szobrok és a ruháim nagy része. Mind életem részei. Ez vagyok én. És íme a mexikói top 10-em.

1) Indián kultúrák: Tanulmányaim során oly sokat megtanultam leginkább a maja kultúráról és micsoda megtiszteltetés, hogy Mexikó igazi gazdagságát megismerhettem.

2) Strandok: A víz a lételemem. A gimiben nagy álmom volt, hogy tengerbiológus legyek, de lebeszéltem magam róla, mondván, ugyan hol fogok én itt tengert meg bálnákat találni. Nem hittem volna, hogy nem sokkal utána, mekkorát fordul az életem.

3) Zene: A zene gyógyír lelkemre. Szeretek hangosan énekelni, táncolni, ugrálni, feltölt, megvigasztal és boldoggá tesz.

4) Konyha: Bevallom, szeretem az édességet. De a másik nagy vallomásom, hogy imádom az egészséges konyhát. Jó néhány mexikói specialitásom van, amire nagyon büszke vagyok.

5) Kézművesség: A mexikóiak színvilága, aprólékos kézi munkája nagyon közel áll hozzám és elvarázsol.

6) Hagyományok: Mindig arra törekedtem, hogy a bennem lakozó több nép hagyományait tiszteljem és tovább éltessem.

7) Hit: Hívő ember vagyok, igaz, a visszafogottabb fajtából és ezt az értéket próbálom továbbadni a kisfiamnak is.

8) Emberek: Család és olyanok, akik ugyan “csak” barátok, mégis talán még szorosabb kötelék fűz hozzájuk.

9) Folklor: A népi világ. A népviseletek, a táncok.

10) A varázs: Valami van Mexikóban…

http://www.aprenderespanol.org/vocabulario/clima-tiempo-atmosferico.html

Remekül lehet gyakorolni a témához kapcsolódó kifejezéseket. Vannak gyakorlatok és videók is, tehát tesztelhetitek a hallásértést, valamint alkalmazhatjátok a megtanultakat. Jó szórakozást!

Ahogyan közelít a JÁTÉKOS FOGLALKOZÁSOK NÉMET/OLASZ/SPANYOL NYELVEN csütörtöki ingyenes próbaórái, lehet, hogy kérdésetek adódik. Néhányat szeretnék most megválaszolni. Ha valami érdekel vagy kérdésetek van, írjatok nyugodtan a Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés Facebook oldalra vagy a judit.tunderkert@gmail.com címre!

Miért fontos a BÁBOZÁS a nyelvtanulásban?
Pszichológiai szempontból lényeges, mert segít a gyerekeknek feldolgozni mindennapjaikat. Nyelvészetileg szintén remek eszköz, mert helyzetspecifikus kifejezéseket használunk. Olyan, mint az élő szó.

Ha egy gyermek többnyelvű, keverni fogja a nyelveket?
A kezdeti nyelvkeverés annak tudható be, hogy a gyermek két hiányos, azaz nem tökéletes szókinccsel bír. A két nyelv ismert szavai ráadásul nem egymás tükörképei. Valószínűleg az egyik kifejezést az egyik nyelven, egy másikat pedig a második nyelven ismeri. Ez a jelenség visszahúzódik, amint a két nyelv szókincse tökéletesedik.

Mi az AKTÍV és a PASSZÍV SZÓKINCS?
Ha tanultatok már idegennyelvet, gondolom, észrevettétek, hogy vannak szavak, amiket már megértetek, de még nem ültettek át a használatba. Maga a nyelvtanulás egy folyamat: ahogy halljátok az új szót, először beépül a PASSZÍV SZÓKINCSBE, tehát megértitek, de nem használjátok. Ahogy egyre többet halljátok, agyatok megfigyeli, hogyan viselkedik, milyen környezetben használatos, úgymond bizalmat szereztek hozzá, akkor átkerül az AKTÍV SZÓKINCSBE, ami annyit jelent, hogy immár egyedül is mondatba tudjátok foglalni.

ERŐS és GYENGE NYELV
Hallottátok már ezeket a kifejezéseket? Amikor egy gyermek két- illetve többnyelvű, ezek természetesen nem mindig vagy éppen soha nincsenek egy szinten. Rengeteg tényező befolyásolja, pl. melyik országban éltek, milyen nyelvű oviba/iskolába jár. Ez állandóan változik, bármelyik anyanyelv gyengülhet vagy erősödhet.

Vannak gyerekek, akik beblokkolják az agyukat?
Sajnos eddigi tapasztalataim szerint IGEN. Mexikóban volt szerencsém elit iskolákban, valamint jómódú családok sarjai mellett is tanítóskodnom (általában német nyelv). Gyakran ezek a gyerekek soha semmilyen kapcsolatba nem kerültek a nyelvvel, sem élő szóban, sem más formában. És hirtelen, amikor iskolába kerülnek, minden németül van: németül tanulnak olvasni, írni, számolni, mindent. Azt tapasztaltam, hogy ezek a gyerekek mintegy levédik magukat, s teljesen kizárják az adott idegen nyelvet, semmi új befogadására nem hajlandóak. Ezért is fontos, hogy például az édesanya (vagy édesapa) is osztozzon az új nyelv iránti érdeklődésben és mindez ne olyan szigorú kereteken belül történjen, mint egy teljesítményközpontú iskola, hanem játékos formában. 

Játékos foglalkozásaink közös mondókázással, énekeléssel, mozgásos dalokkal és népi játékokkal telnek.

MIT FEJLESZT A KÖZÖS MONDÓKÁZÁS? 

- érzelmi biztonság

- kapcsolat- és bizalomépítő

- mozgáskoordináció

- anyanyelv sajátosságai
- beszédértés

- kifejezőkészség

- koncentrálóképesség

- zenei és esztétikai érzék
- érzelmi intelligencia

Otthon teljesen természetes, hogy a kisbabához dúdolunk, simogatjuk, csikizzük. Ez alapoz meg egy bizalmi kapcsolatot az édesanyával. A mondókákat úgy választom, hogy lehessen csikizni, simogatni, térden lovagoltatni és sétálni a babával (aki tud járni, maga menetel, aki nem, azt viszi anyuka). Ez az ölelgetés mind anyukát, mind gyermeket feltölti. Ahhoz, hogy egy kicsi jól fejlődjön, napjában több mint tízszer meg kell ölelni. Próbáljátok ki! Nektek is rengeteget ad egy szerető ölelés.

Manapság kevés az olyan pillanat, amikor csak egymásra figyelünk. Én ezért ajánlom ezeket a foglalkozásokat, mert itt csak mi vagyunk, ez a mi kijelölt időnk, itt nincs telefon, sem senki, aki bezavarna.

Ezek mind a babamama foglalkozások mellett szóltak, de ne felejtsük el, van két nagyobb csoportunk is. 3 éves kortól a gyerekek már jobban élvezik egymás társaságát, barátságok alakulnak ki. Tartalmas délutáni program lehet, ami a nyelv mellett meg is mozgatja őket. 

Mind emellett füle szokni fogja az idegen nyelv hangzását, megismerkedik egy másik nép kultúrájával, s ez később nyitottá teszi a világ felé! Fejlődik a zenei érzék, a beszéd és a memória.

Sok szeretettel várlak titeket az ingyenes próbaórán szeptember 8-án a Zümmögő Házban. Keressétek a Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés Facebook oldalt és regisztráljatok az eseményre!