Játékos foglalkozásaimat 3 különböző báb segíti, minden nyelvre jut egy. Igel Jonas-nak immár tradíciója van, hiszen ő Mexikóban nem csak a babamama órákra, hanem a bölcsődés csoportba is elkísért.

De miért használunk bábokat? A gyerekek gyakran kifigyelik, hogy én bizony beszélek az ő nyelvükön. Szünetben, óra előtt/után ez kiderül. A babamama foglalkozásokon kevésbé okoz gondot, hiszen a porontyok gyakran még nem tudnak beszélni vagy akkor kezdik. Ám a nagyobbak ilyenkor néha elhatározzák, hogy miért beszélnének a másik nyelven, ha nekem semmi gondot nem okoz a megértésük. Vagy van, hogy segíteni tudok neki az anyanyelvükön, bár őszintén bevallom, nagyon ritkán fordul elő, hogy erre szükség lenne. Mindenesetre mivel bennem megvan ez a kettőség, a kizárólag idegen nyelvi vendégünk az mindig egy báb, aki csak az adott nyelven beszél. Nem ritkán a gyerekek még könnyedebben ismerkednek egy bábbal vagy legalábbis érdekesebbnek találják.  

Ezen kívül remek lehetőségeket nyújtanak 1-1 téma megbeszélésére, hiszen a gyerekek vagy én kérdezgethetjük a bábot, aki készségesen válaszolgat. Egy egész mesét össze lehet rakni így. Ezáltal természetesen a képzelőerőt is fejleszti.

Német nyelvi foglalkozásainkon Igel Jonas- szal, olaszon Arlecchino- val, spanyolon pedig Caballo Carlos- szal találkozhattok! Sok szeretettel várunk mindenkit az ingyenes próbaórán szeptember 8-án. Lájkoljátok Facebook oldalunkat Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés néven, hogy naprakész információkat kaphassatok!

A vágy, hogy hazatérjünk már két évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem és információim szerint volt férjemben is. Ám csak én voltam, aki ezt valóra váltotta. 

Sokan kérdezték, miért hagytam ott Mexikót, főleg, mert a képeken olyan hívogató, stb. Ez valóban így van, Mexikó gyönyörű ország, hihetetlenül érdekes kultúrák sokaságával.

Viszont ha valaki ott él, más aspektusokkal is szembe kerül. Például a közbiztonság kérdése. Jelenleg még a nyugodtabb államokban sem merném kijelenteni, hogy ott semmi nem történhet. Hála Istennek, minket nagyobb rablások elkerültek, de az autónkat kb. 5-ször feltörték, volt férjem összes hangszerét ellopták és egyszer az utcánk végében volt lövöldözés. Ez még a nyugodtabb verzió. Persze ez annak is köszönhető, hogy nem zárt residenciában vagy lakónegyedben laktam, de mégis egy jobb negyedben. A másik nagy bajom az volt, hogy annak ellenére, hogy sokat dolgoztam, s a kisfiam miatt is csak 4 hónapot hagytam ki, nem jutottam egyről a kettőre. És nem láttam javulást, sőt… Tudtam, hogy ha egy valamire való óvodába vagy iskolába akarom majd járatni a gyerekem, az pénzbe fog kerülni. És sokba. És nem lesz jó. Teljesítményközpontú, mert a szülőknek meg kell mutatni, mire költenek, ami azt eredményezi, hogy a kicsik olyanokat tanulnak, amik nem felelnek meg életkori sajátosságaiknak, valamint akadémiailag sem felel meg a szint. Mondom én, aki éveken át, Mexikó 1. számú magángimnáziumában tanítottam.

Tehát most 33 évesen újrakezdem az életem. És élvezem. Érdekes, újra megtalálni önmagamat és a gyökereimet. Átevickélek a bürokrácia útvesztőin, lépésről- lépésre haladok előre. Ezt akkor tanultam meg, amikor anya lettem, s össze kellett egyeztetnem a munkával. Nem lehet előre rohanni, csak lassan, megfontoltan lehet továbbjutni. Ezen a nyáron szüneteltem, ugyanakkor mégsem. Szeretnék eljutni hozzátok, nem csak mint potenciális ügyfelekhez, hanem mint egy közösség tagjaihoz. Egy olyan nagyszerű közösséghez, aminek most már én is tagja lehetek. És ez remek érzés. Visszatérés, újrakezdés, változás. Sose féljünk ezektől a nagy szavaktól, akármennyire ijesztőek. Érdemesebb úgy élnünk, hogy mindent megpróbáltunk, küzdöttünk, s ha úgy adta a sors, akkor újat próbáltunk, nem hátráltunk.

Keressétek facebook oldalamat Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés néven!

A minap eljutottam moziba és azt néztem meg, amit akartam! Ez igenis nagy szó, hiszen utóbbi mozilátogatásaim mindig valamilyen meséről szóltak. A Rossz anyák című vígjátékot néztük meg a tesómmal. Örömmel konstatáltam, hogy végre nem egy lagymatag komédiáról van szó, hanem tényleg lehet jóízűen nevetni, ugyanakkor voltak nagyon szép momentumai is, a vége pedig, amikor a színésznők a saját édesanyjukkal jelentek meg, egyenesen megríkatott.

Azért, mert igazuk van. Olyan világban élünk, ahol a megfelelési kényszer mindennapos. Ahol az számít, mit szólnak mások, vajon elég okos, jól nevelt a gyerekem, elég feszes a combom? Én például európai viszonylatokban alacsony vagyok, Mexikóban meg mint óriás hatottam. Na, ennyit a tökéletességről! Tökéletes anya, tökéletes gyerek? Mindkettő olyan kategória, mely nem létezik és létjogosultsága sincs. Egy magát szülőként azonosító személy úgyis mindent megtesz utódja boldogulása érdekében.

Néha azonban nem találjuk a helyes utat. Ahogy a főszereplő is mondja a filmben, gyakran az sem tudja, mit csinál. Aztán végre kitalál egy használati útmutatót, ami persze csak az egyik gyereknél működik, addigra az egy újabb korszakba csöppen, s újabb módszer kell. Vagy túl sokat akarunk, teszünk, várunk el, ami nemhogy a gyermek fejlődését segítené, hanem kárává válik. Ám úgy gondolom, olyan anyák vagyunk, akik néha megkérdőjelezik magukat. És ez jó, ez helyes. Ez ad arra lehetőséget, hogy javítsunk azon, amit elrontottunk.

És mindegyikünk megérdemli, hogy olykor kirúghasson a hámból. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a sárga földig leihassam magamat, főleg hogy nem fogyasztok alkoholt, tehát nem stílusom, de mindnyájunknak fel kell töltődnie. Ebben különbözőek vagyunk, mindenki maga tudja, mire van szüksége ilyen téren.

 Mindenkinek megfelelni lehetetlen, nem is kell. Mindig lesz olyan, aki nem kedvel, átnéz rajtunk, esetleg kritizál. Fontos azonban, hogy mi szeressük magunkat. Tudom, elcsépelt közhely, de lényeges, hogy tegyünk magunkért olyasmit, ami segít, hogy feltöltődjünk. Hiszen, ha mi boldogok vagyunk, akkor a gyermekeink is azok.

Csaknem 10 év után tértem haza Mexikóból. Haza, Magyarországra. Kis gyerekkel már minden hiányzott. Leginkább a tájak, a víz közelsége mindenhol. A család, az ételek, a kisfiam számára is azonnal kedvencé vált túró rudi.

Visszaköltöztem, mégis ismeretlen helyre. Habár Budapesten születtem, sosem laktam ott. Most pedig Budapest zöld szívébe, Zuglóba költöztem. Jelenleg a feltérképezés zajlik, Zugló felfedezése. Querétaro teljes ellentéte, s egyelőre úgy érzem, megvan benne minden, amit kerestem. Játszóterek egymás hegyén- hátán, válogathatunk, melyikre megyünk mikor, piac, kultúrális lehetőségek, remek közlekedés. Én gyakran visszaemlékszem gyerekkoromra, s mindig felsejlik, mennyire szerettem könyvtárba járni, ott ülni a szőnyegen és olvasgatni. Ez sajnos Mexikóban nem volt megoldott. Örömmel láttam, hogy Zuglóban el tudom vinni a kisfiamat, s még jól is érezte magát a könyvtárban. Ezek talán apróságok, de hozzátesznek életünkhöz és ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Én, aki rengeteget vezettem Mexikóban és ezt szinte traumaként éltem meg, most örülök, hogy felszállhatok a tömegközlekedésre, nem beszélve a kisfiamról, akinek az a nap fénypontja vagy a hét kirándulása, hogy villamosozhat, trolizhat, buszozhat.

Még tovább zajlik Zugló felfedezése. Remélem, sokat nyújhatunk egymásnak, hiszen ez lenne a megfelelő egyensúly. Tetszik, hogy a zuglói édesanyáknak kedves közössége alakult ki, ahol engem mindenki kedvesen fogadott. Ugyan még lassan, de biztosan haladunk a lakásfelújítás rögös útjain, azonban úgy vélem, Zugló lehet az új otthonunk!

Gyerekkorom óta életem szerves része a színház. A Kazinczy szépolvasó versenyekkel kezdődött, aztán minden színdarabban kötelező jelleggel részt kellett vennem a tiszta kiejtésem miatt. Pedig én sokkal jobban élveztem, ha a háttérben tevékenykedhettem. 

Ennek köszönhetően dramaturgiára specializálódtam, a színház továbbra is a közegem maradt, de nem a reflektorfényben álltam, hanem a nagy család részévé válhattam és támogathattam a társulatot a képességeimmel. Mindkét szakdolgozatomat színháztudományi témában írtam. Szintén az egyetemen ismerkedtem meg a drámapedagógiával, amit nyelvoktatási munkám során aktívan beépítettem óráimba, bármelyik korosztályról is legyen szó. A kicsiknek fontos a mesemondás, a tartalom illusztrálása mozdulatokkal és hangokkal, gimnazistáim pedig színdarabokat írtak és játszottak idegen nyelven. Legnagyobb kihívásom és sikerem az volt, amikor 60 kamasz diákom mutatkozott be egy általunk szervezett színházfesztiválon 7 különböző műfajban.

 A színház számomra mindig egy nagy családot jelentett. Gyakran emlékszem vissza az Olaszországban eltöltött nyarakra vagy a DAMS- on eltöltött időre, amikor színházcsoportok aktív munkatársaként dolgozhattam.

Nem kell azonban rögtön színészi babérokra törekedni, sőt sokunk nem is érzi jól magát egyedül a színpadon. Egyszer egyik színdarabomat mutatták be, de hiányzott egy színész. Természetesen ki ismerné nálam jobban a szöveget? Így én játszottam el a szerepet. Viszont az más, amikor a mi kis zárt közegünkben védve megtesszük ezt, mint amikor kilépünk a nagy színpadra, s egy egész terem lesi minden mozdulatunkat.

Tehát nem szükséges, hogy teljes drámákat adjunk elő. A drámajátékokat remek szórakozásnak tartom, ami nem utolsósorban rengeteg képességünket javítja. A szituációs játékokban a problémamegoldás lép előtérbe, de minden gyakorlatban fejlődik a kifejezőképesség, a megfigyelés, a képzelőerő és a kreativitás. Segíthet testbeszédünk, nonverbális kifejezőmódunk hiányosságain. Amit gyakran látok, hogy az emberek nagy része nem uralja a mozdulatait, nem érzékeli testét a térben. Számomra ezért szintén nagyon fontos a drámajáték. Mind csapatban, mind egyénileg teljesítenünk kell, de ez így lesz a való életben is, amikor az anyuka visszamegy dolgozni. Ezekkel a gyakorlatokkal már ezekre az új időkre is készülhet. A Zuglói Ifjúsági Centrumban lévő foglalkozás remek alkalom arra, hogy az anyukák találkozhassanak, egy más közegbe csöppenhessenek és ha kedvük támad, komfortzónájukból kiléphessenek. Természetesen az édesanyák hozhatják a kisbabákat is, akik addig a szőnyegen játszhatnak. Garantált a jó hangulat és a felszabadult nevetés. Egy kreatív, felszabadult anyuka ajándék a kicsiknek is!

Kisgyermekek esetében az élő szó mindennél többet ér, legyen az az anyanyelv elsajátítása vagy a második nyelv. Mint mondtam, ilyenkor nem az a lényeg, hogy naponta 10 szóval gazdagodjon a szókincse, hanem az alapok a fontosak.

Mit értek alapok alatt? Először is a fül hozzászokik a hangkészlethez és ezáltal, ha az első évben kezdjük el a foglalkozást, a hangok képzéséhez. A foglalkozásvezető átadja ismereteit, érzéseit az országgal kapcsolatban, én nagy hangsúlyt fektetek a hagyományokra, szokásokra. Mindez remek alkalom egy nép mentalitásának, kultúrájának közvetítésére. Fel kell építeni egy pozitív szálat az idegen nyelvhez, hogy tanulása ne kínkeserves legyen, hanem érdekes, újdonságokkal teli és különleges.

Erre felmerülhet a kérdés: A TV-zés, tabletezés nem élvezetes elfoglaltság? Igen, de aligha képes ugyanazokat az értékeket képviselni, mint egy személy. Minden pozitívumával és negatívumával. Manapság úgyis olyan kevés szerepet kap a személyes találkozás, az, hogy emberek vesznek körül minket. Mindent a technológia, az internet és a TV tesz ki, de ha kimozdulunk, akkor látjuk csak meg igazán az élet szépségét, a világ érdekességeit.

Néhány évvel ezelőtt a guadalajara-i könyvfesztiválon odajött hozzám egy nyelvoktató DVD-ket forgalmazó cég képviselője, hogy termékét népszerűsítse. Tanítsuk hét nyelven a kisbabánkat! 0-6 éves korig ajánlják a tananyagot, s kérik a szülőket, hogy vegyenek részt az oktatásban akkor is, ha ők maguk nem beszélik az adott nyelveket. Az a pont, hogy igyekszik bevonni a szüloket, tetszik, de nem tudom elfogadni a személytelenséget és azt sem, miért kéne egy 0 éves gyermeknek 7 különböző nyelven beszélnie. Mintha semmi más dolga nem lenne, mint, hogy fejlessze magát. Én, nap mint nap látom és figyelem többnyelvű gyermekem fejlődését, nem egyszerű folyamat, még így sem, hogy mindez teljesen természetes közegben és ingerekkel zajlik.

Hiszek a többnyelvűségben, én magam is így működöm, de ismételten megjegyezném, hogy itt az út a fontos. Számomra a nyelvtanulás vagy a nyelvek magasabb szintre való fejlesztése mindig öröm volt és szívből kívánom, hogy minden gyermeknek lehetősége adódjon ezt ugyanígy átélni. 

A témához kapcsolódó előző cikk:

http://tunderkertzuglo.blog.hu/2016/08/09/nem_zsenineveles_akkor_mire_jo_az_idegen_nyelvi_jatekos_foglalkozas

Számomra fontos kijelenteni, hogy az idegen nyelvi játékos foglalkozásokon nem kis zseniket akarunk kitermelni, hanem lefektetni egy idegen nyelv alapjait a jövőre tekintve, tartalmas elfoglaltságot kínálni babának és anyukának, illetve kisgyermekeknek, valamint nyitottságra nevelni a porontyokat.

Minden gyermek más ritmusban fejlődik és mindegyikünknek más a természete, ezt tiszteletben kell tartani. Vannak, akik egy hónap után dalokat vissza énekelnek és vannak, akikre látszólag nem ragad semmi, de ez sosincs így. Én azt is hagyom, hogy elmászkáljanak a termen belül, a lényeg, hogy nyugodt, kellemes környezetben érezzék magukat, a fülük pedig így is, úgy is ki van hegyezve az újdonságra.

 
Amikor még Mexikóban dolgoztam, egyik reggel érkezett egy a bölcsis csoport iránt érdeklődő család, hogy megnézze a foglalkozást. Utána általában igyekszem beszélgetni a családdal, mivel fontosnak tartom, hogy alaposan megismerjem a szülőket és a gyereket is. MINDIG megkérdezem, melyik a kicsi 1. NYELVE. Ez azért szükséges, mert ha az első nyelvvel nem foglalkozunk kellően, a második nyelv sem lesz sikeres. Sokszor szem elől tévesztjük az anyanyelv fejlődését, mondván úgy is ráragad, de ha alaposan körbenézünk, borzasztóan nagy különbségeket lehet látni a gyermekek között anyanyelvük, szókincsük, kiejtésük, hanghordozásuk kapcsán. Tehát ha valakinek a magyar (esetünkben ez az átlagos) az első nyelv, nekünk, szülőknek mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a magyar nyelvet megfelelően fejlesszük. Mesék, dalok, magyarul beszélünk a gyermekhez, stb. Erre a roppant egyszerű kérdésre a fent említett szülőpáros elég nehézkesen tudott választ adni, mint kiderült azért, mert sajátságos nevelési technikákat gyakoroltak otthon. A kislány akkor volt 9 hónapos, 3 hónapos korától napi 1 órát tabletet tartottak eléje vagy adtak a kezébe, amin angolul “gyakorolhatott” (idézem). A következő kérdésem az volt, hogy milyen nyelvet hall a baba otthon. Gyakran elő szokott fordulni, hogy vegyes házasságban az angol az összekötő nyelv, de itt két mexikóiról van szó. Kiderült, hogy ahogy jön, úgy pottyan az elv, tehát spanyolul és angolul beszélnek egymással otthon. Angoljukat felmérni nem állt módomban, nem a munkám része. Sajnálattal láttam azonban, hogy az eredményre hajtottak és nem az utazásra. Én amondó vagyok, hogy egy ilyen kicsi gyermek esetében az a lényeg, hogy jól érezze magát, s mellékhatásként megtanulja egy nyelv alapjait. És ha módunkban áll 3 év alatti gyerek esetében a babamama foglalkozást választani, én mindenképpen azt ajánlanám. Érdemes átélni az élményt együtt, még jobban összekovácsolódni.

A téma 1. részéhez kapcsolódó cikk: http://tunderkertzuglo.blog.hu/2016/08/08/a_beszed_fejlodese

Látogassatok el Facebook oldalunkra is, amit Tündérkert Zugló néven találtok meg!

Amikor még Mexikóban éltünk, meghívott vendégségbe egyik ismerősünk. Akkor volt 15 hónapos a kisfiú a családban. Megkérdezték, hogy miért tud az ő gyermekük össz-vissz hat darab szót, s hogy ez mennyire normális. Szerintem először azzal kell tisztában lenni, hogy ilyen korban még nem nyilvánul meg a szókincs ennyire explicit módon. Tehát az, hogy hat szót mond, az nem egyenlő a szókincsével. Az viszont lehetséges, hogy valóban szűkös a szókincse. 

Egy másik ismerősöm mesélte, hogy unokatestvérének egy hat és egy négy éves gyermeke van. A kicsi nagyon keveset beszél, azt sem helyesen. Amikor a fiú rákérdezett az anyukánál, hogy mi lehet a gond, a nő azt válaszolta, hogy nem is érti, mit tanulnak az óvodában. Az óvoda nagy segítség, de azért nem várhatjuk el, hogy megtanítsák mindazt, amit mi nem tudunk, akarunk, azt pedig végképp nem, hogy helyettesíthet minket. Mindemellett én roppant hálás vagyok az óvónőknek, mert tényleg látom a fiamon személyesen, micsoda előrelépéseket tesz, de ez egy csapatmunka. Egyedül egyikünk sem megy semmire. Egyik gimnazista tanítványom azt írta a motivációs levelébe, hogy azért akar Németországba költözni, hogy megtanuljon szervezettebb lenni. Ennek eszméjében aznap délután ötkor veszettül kereste a német tantárgy koordinátorát, hogy írjon neki egy ajánló levelet, mert neki másnap hajnalban Mexikóvárosba kell utaznia, s az összes dokumentumot leadnia a nagykövetségen. Hogyan várhatja el egy országtól, hogy megtanítsa valamire, amire sem a szülei, sem az iskolák nem voltak képesek?

Valószínűleg az anyukák egy része elképed, másik része pedig maga is így tesz, ha bevallom, hogy nálunk fektetés címszó alatt egy óra hossza mese, ének, csikizés megy minden áldott este. Amikor Máté leszokott az esti anyatejfogyasztásról, rögtön kialakítottunk egy esti rituálét, ami mai napig ugyanolyan, s amitől semmilyen körülmények között nem tekintünk el. Ez máximum bővülhet vagy egyszer-egyszer kihagyhatunk valamilyen elemet, de alapjában véve ugyanaz a cél. Összebújunk, megosztunk egymással élményeket, beszélgetünk. Nálunk most a kirakó a menő, szóval minden este két kirakót kirakunk, s csak azután jön a mese. Fogmosás után pedig sötétben ölelés és éneklés. Amíg Mexikóban éltünk, magyar nyelvet csak tőlem hallhatott, még elvétve sem mástól, ez a napi egy óra volt az egyetlen esélyem, hogy megpróbáljuk utólérni a spanyoltudását. De vajon miért gondolják néhányan, hogy ezt nem kell megtenni akkor, ha az adott országban élünk? Majd csak ráragad?

És most jön a LÉNYEG: Úgy költöztünk haza, hogy mindent megértett magyarul, viszont spanyolul fejezte ki magát, még pedig tökéletesen. A mesék szövegét és a dalokat kívülről fújta, de nem volt hajlandó önálló mondatokat gyártani. Hazaérkezésünk után másfél hónappal olyan eszmefuttatásokat adott elő magyarul, hogy mindenki meglepődött. Mindez azért volt lehetséges, mert az alap szépen beépült a fejébe. Az más kérdés, hogy a magyar ilyen fokú megerősödésével párhuzamosan nem szabad elhanyagolni a spanyolt sem. 

Búcsúzóul még egy kis történet. Bölcsödés csoportomban volt egy 19 hónapos kislány, aki szintén nem igazán beszélt, viszont jól tudom, hogy otthon sokat énekelnek, mesélnek, s a nagytesó általában kedvesen csicsergett. A kicsi jókedélyű, kifejezetten toleráns gyermek, rögtön látszik, hogy másodszülött. Viszont a nagyobbik otthon mindent elintéz neki. Mindent készen kap. Ezt edd, ezt húzd fel, most ezt csináljuk, nincs is arra szükség, hogy kifejezze magát. Neki kifejezetten jót tett, hogy hozzánk került, hiszen meg kellett védenie magát, azt, amit ő akart, s szüksége volt a beszédre.

A témát folytatjuk holnap, miszerint mi a megfelelő foglalkozási forma ilyen kicsi korban. Ez a cikk is érdekes lehet: 

http://tunderkertzuglo.blog.hu/2016/07/25/gyermekneveles_legyunk_nyitottak_a_vilagra

Úgy vélem, a népi anyagokon keresztül igazán meg tudunk ismertetni egy országot és lakóit. A hagyományokat, a mindennapi életüket. Amikor például arról mondókázunk, hogyan készítsük a tortillát, főleg most, hogy már bárhol lehet tortillát venni és otthon egy jó kis quesadillát készíteni.

Egyik nap a kisfiam egy dallal érkezett haza a bölcsiből. Nagy szorgalommal énekelte tovább otthon is, így persze gyorsan megtanultam. Feladatom, hogy foglalkozásaimhoz összeállítsam a népi anyagot, ezért el kezdtem keresni a versikét. És találtam további két változatát. Ez a népi anyag egyik szépsége. Egy dal vagy mondóka több változatban él tovább.

Játékos foglalkozásaimban a népi anyag kiemelkedő szerepet kap. A mondókák híven tükrözik egy nép mentalitását és lényét. Számomra fontos, hogy a nyelven túl a gyermekek ezt is megkapják. Nem csak szavak halmazát, hanem egy másik gondolkodásmódot ismerhessenek meg, egy másik kultúrát.

A Dorozsma Házban szeptembertől babamama és gyermek játékos foglalkozást tartunk. Keressétek Facebook oldalunkat (Tündérkert Zugló), nyomjatok egy tetszik gombot, hogy naprakész információkat kapjatok!

Sokan biztosnak érzik már nyelvtudásukat, ezért mindenféle felkészítés nélkül nekivágnak a nyelvvizsgának. Ennek két kimenetele lehet. Sikerül vagy nem. Bizony, akkor is elhasalhat az ember, ha biztos, jó tudás áll mögötte. Ha pedig átmegy az illető, nem olyan átlaggal, ami mutatná, hogy valójában mire képes az adott nyelven. Igenis fontos, hogy tudjátok milyenek a FELADATTÍPUSOK és mire kell figyelni a vizsgán.

Vannak idegeskedős emberek és vannak, akik remekül el tudják adni magukat, kiváló beszélőkével áldotta meg őket a jó Isten. Láttam ilyen utóbbi, magabiztos, nyugodt tanulókat szó szerint majdnem leájulni a székről anélkül, hogy a fél óra alatt egy épkézláb mondatot ki tudtak volna nyögni. Láttam olyanokat is, akik ugyan tökéletesen beszélik a nyelvet, de nem értették, mit kellene csinálniuk és csúfosan, éppenhogy csak átcsusszantak. Mondhatnánk, hogy kit érdekel, hány százalékot értünk el, de van olyan, aki ezt megnézi, hiszen az oklevélre rákerül és nem kellene annyira kiszámolni, mert egy rossz számítás, s kész a baj.

Persze a felkészítő sem garancia. Még C1-es vizsgán is láttam olyat, aki még az előkészítő tanfolyamot is elvégezte, nyelvileg magas szinten volt, s azért bukott meg, mert az olvasásnál megállt az első oldalon, valami oknál fogva nem csinálta tovább a feladatokat, lejárt az ideje, s amikor rájött a baklövésre, annyira leblokkolt, hogy az írásra és a hallás utáni értésre sem tudott már figyelni.

Tehát a nyelvvizsga- előkészítő hasznos dolog. Viszont tudom, hogy a diákoknak a gimnázium utolsó évében, illetve az egyetemistáknak kisebb dolguk is nagyobb, mint hogy plussz feladatokkal foglalkozzanak vagy heti 5x tanfolyamra járjanak. Mivel szeretnénk mindenki nyelvtanulását megkönnyíteni és zökkenőmentessé tenni, szeptember 15-én induló a Zertifikat Goethe B1-es vizsgára felkészítő tanfolyamunk két részre oszlik. Heti rendszerességgel kapnak a résztvevők elméleti és gyakorlati anyagot, a feladatokat határidőre leadják és kijavítva visszakapják. Ehhez kapcsolódik egy kéthetente egyszer másfél órás szóbeli felkészítő, ahol max. 5 fő van egy csoportban, tehát remekül lehet készülni a szóbeli rész megpróbáltatásaira. Amennyiben megtetszett a tanfolyam leírása, bátran érdeklődjetek további információkról a judit.tunderkert@gmail.com email-címen.