Néha szükségünk lehet arra, hogy kiszakadjunk a megszokott kerékvágásból. Arra, hogy egy percre megálljunk és gyönyörködjünk. A visszatérés alkalmával és az utazás során felfedezhetjük otthonunk és az úticél apró részleteit és szépségeit.

Ugyan már többször érkeztem Velence repterére, de mindig vagy rohantam vagy hullafáradt voltam (gyerekkel Mexikóból) és nem igazán fogtam a képeket, amik fogadtak. Tegnap reggel viszont korán kiértem, majd az elmaradhatatlan reggeli kávé után leültem a nagy ablakkal szemben. Akkor, abban a teljes nyugalomban tűnt fel, milyen csodálatosan csillog a tenger a kifutópálya mellett. Bizonyára minden alkalommal észrevettem, de nem tudatosult. Sokszor elszaladunk a szépség mellett, nem értékeljük igazán.

Én tíz év Mexikó után, ami egy egyszerű utazásnak indult, aztán egy életfejezetté vált, másképp tekintek az ételre és az ivóvízre. Ugyanígy nevelem a gyermekemet is. Nincs válogatás, megbecsüljük, hogy jutott valami az asztalra. És azt is, hogy nem kell húsz literes kannákban hordani a vizet. 

Amikor helyesen utazunk, tanulunk, megismerünk, látunk olyan dolgokat, amíg tetszenek és olyanokat, amik nem. Emberek megváltoztathatják az életünket, de legalábbis hatással lesznek ránk. Amikor pedig hazaérünk, boldogok lehetünk, hogy van, hová és kihez. Kövessetek itt, a blogon és a Facebook oldalon: Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés

A mai nyári napforduló alkalmából visszaemlékeztem, amikor először jártam Teotihuacánban. Még pedig 2007. június 21-én. Akkoriban busszal szeltem keresztül Mexikót. Éjjel utaztam, így spóroltam meg a szállást, napközben várost néztem. Húsz pesoért már volt olyan szállóhely, ahol letusolhattam az adott városban. Ha nem akartam egész nap a hátamon cipelni a holmimat, beadtam a csomag-megőrzőbe és csak az értékeimet vittem magammal. Így is több táska húzta a vállamat, hiszen én akkor már Mexikóban éltem, csak nem egy fix helyen. 

Mindig reggel hat körül érkeztem meg a városokba. Akkor Oaxaca- ból jöttem, hatkor leszálltam Mexikóvárosban és kibuszoztam az archeológiai zónához. Így még nyitás előtt odaértem. Amikor beengedtek, egy darabig teljesen enyém volt ez a misztikus hely. Felmásztam a Holdpiramisra és végigtekintettem az egész "Calzada de los Muertos" ösvényen. Olyan hihetetlenül varázslatos légkör vett körül. Ott álltam teljesen egyedül a piramis tetején, fáradtan, az égnek emeltem a karjaimat, hogy energiát szívjak magamba. Aztán felmentem a Nappiramis tetejére is. Ha belegondolok, azon a nyáron hány piramist másztam meg, annak ellenére, hogy borzasztó tériszonyom van, mégis minden egyes piramis megérte. 

A romváros lassan megtelt élettel. Indián táncosok érkeztek Quetzalcoatl templomához, ahol megállás nélkül táncoltak. Én is beálltam, hiszen akkor már tanultam a rituális táncokat, igaz, kicsivel utána abbahagytam és ez a
fantasztikus tudás a felejtés homályába merült. Tény, hogy Teotihuacán a napfordulók alkalmával teljesen megtelik. Ha valaki egy ilyen kis magányos túrára vágyik, vagy nagyon korán érdemes mennie vagy egy másik napot választania. 

Hosszú hallgatás után kaptok néhány spanyol dalt, amit szerdán a Kassák Könyvtárban tanultunk. Így otthon is tudtok gyakorolni. Kövessetek minket a Facebookon is! Mexfan - Mexikó csodás világa!

A családi szombat nagy kedvence:

Arriba y abajo

Arriba y abajo la pelota va

arriba y abajo se moverá

y en mi cabeza se parará

aquí, aquí está mi cabeza.

Arriba y abajo la pelota va

arriba y abajo se moverá

yen mis hombros se parará

aquí, aquí están mis hombros.

Arriba, abajo

arriba, abajo.

Arriba y abajo la pelota va

arriba y abajo se moverá

y en mi pancita rebotará

aquí, aquí está mi pancita.

Arriba y abajo la pelota va

arriba y abajo se moverá

y en mis pies se parará

aquí, aquí está mis pies.

Arriba, abajo.

Szintén nagyon tetszett mindenkinek:

Forma de caminar

Todos poseemos una especial,

una especial forma de caminar

todos poseemos una original,

una original forma de caminar.

La señora tortuga es muy lenta

y por eso nunca llega a tiempo

a su destino.

Una tortuga para caminar

tiene una forma particular

una tortuga para caminar

tiene una forma muy especial.

El cangrejo camina ¿para adelante?

¿Para un lado? O, ¿para atrás?

El cangrejo para caminar

yiene una forma particular

el cangrejo para caminar

tiene una forma muy especial.

Galopando, galopando

el caballito va llegando. Yiha!!

Un caballito para caminar

tiene una forma particular

un caballito para caminar

tiene una forma muy especial.

És sokat táncoltunk, tornáztunk:

Gira otra vez

Un, dos, tres, cuatro, cinco, seis

date la vuelta cruza los pies;

siete, ocho, nueve, diez

abre los ojos, ábrelos bien.

Con las manos para arriba,

con las manos para abajo

gira otra vez.

Con las manos para adentro,

con las manos para afuera

gira, gira, gira al revés.

Un, dos, tres, cuatro, cinco, seis

Chup, churu, ru

siete, ocho, nueve, diez

Chup, churu, ru, ru.

Y girar y girar a la luna llegar

con mis manos, con mis dedos,

con mi cuerpo siempre atento.

Un, dos, tres, cuatro, cinco, seis

date la vuelta cruza los pies;

siete, ocho, nueve, diez

abre los ojos, ábrelos bien. (Bis)

Con las manos para arriba,

con las manos para abajo

gira otra vez.

Con las manos para adentro,

con las manos para afuera

gira, gira, gira al revés

gira, gira, gira otra vez.

2017. március 3-án mutatták be a Frida című darabot az Átrium Film- színházban. El sem mondhatom, mennyire örültem, hogy egy ilyen mexikói töltetű színi előadásra jutottam el. A jegyeket gyorsan szétkapkodták, nekünk még szerencsénk volt, sikerült az elsők között ellátogatni. Meglepő, hogy nem egy létező mű átvételéről van szó, ezért nyilván nagy kihívást jelentett a magyar írók számára. Ezért döntöttem úgy, hogy megkérdezem Hegyi Györgyöt, akinek a szövegkönyvet köszönhetjük, hogyan zajlott a Frida elkészítése.

Hogyan jött az ötlet, hogy Frida Kahlo- ról készüljön egy darab? A magyarok nagy többsége nyilván ismeri munkásságát, hallott már róla, de behatóbban nem foglalkozott személyével.  

Az ötlet és a koncepció Duda Éva rendező-koreográfus elgondolása. Izgalmas, időben és kultúrában eltérő témát keresett; egyben olyat, amiben magyar kötődések is vannak, és a főhős a mai nézők számára is ismert. Frida igazi ikon, bár valószínűleg ő maga tiltakozna a legjobban ez ellen.

Meglepődtem, hogy nem egy kész művet vettek át, hanem egy teljesen új szerzeményről van szó. Ez bizonyára sok kutatómunkával járt. Hogyan zajlott az írás folyamata?

Tekintettel az előadás sajátosságaira nem volt kész, átvehető mű. A tánc, a dalok és a néhány prózai jelenet füzérét így magunknak kellett megalkotni. Rengeteg kutatómunkát végzett a csapat minden tagja. Szerencsénkre Frida története jól dokumentált, és az ismert adatok mellett számos apró, színes és jellegzetes elemet is találtunk. Dinyés Dániel zeneszerző szintén alaposan beleásta magát a mexikói zene történetébe, sok olyan részletre bukkant, amik visszaköszönnek az előadásban. Sokat kutatott Kiss Julcsi jemeztervező is, hogy hűen idézhesse meg a kort és a szereplőket.

 Érdekesnek találtam az ötletet, hogy a meg nem született gyermek szemszögéből mesélik el a történteket, valamint hogy meg volt benne a mexikói kultúra egyik különlegessége, az itteni és az inframundo, azaz a halottak világának összekapcsolódása.

 Dieguito, azaz Frida meg nem született gyermeke egy ötlet nyomán került a szereplők közé: olyan figurát kerestünk, aki külső szemmel, de mégis mély érintettséggel meséli el a történetet.

Én nagyon örültem, hogy volt a darabban sok a mexikói autentikusságból, bár néhány dolog inkább azoknak tűnhet fel, akik onnanvalók vagy ott éltek huzamosabb ideig. Bevallom, egyszer- kétszer könnybe lábadt a szemem. A zenei betétek ténylegesen Mexikót varázsolták a színpadra. Különösen tetszett, hogy megjelent az egyik legkedvesebb, ugyanakkor Mexikó egyik legmegosztóbb ünnepe, a halottak napja. Itt keveredik a katolikus vallás a hódítás előtti elemekkel. Ami mindenképp érdekes volt, hogy a szövegbe bekerült a halál egyik másik neve, a Flaquita. Ezekből a "becenevekből" rengeteg van. Ez egy átlagos nézőnek viszont valószínűleg érdektelen. Tehát miért pont a halottak napja került be a történetbe?

Santa Muerte ünnepének megjelenítése kézenfekvő választás volt: egzotikus, látványos és jellegzetesen mexikói hagyomány. Kifejezetten alkalmas arra, hogy felrajzolja a helyszínt, és keretet adjon az egyszerre két világban zajló történetnek. La Flaquita és a "Halálanya" sok másik nevének felbukkanása szintén a hangulatfestés eszköze, ezért nem is volt szempont, hogy a nézők mindezzel tudatosan tisztában legyenek.

Én a halottak napjával, azaz az “El día de muertos”- szal egy nagyon színes ünnepet azonosítok. Az előadásban viszont egy különösen sötét képet festettek. Miért döntöttek eme ábrázolásmód mellett?

A karneváli jelenetet szándékosan álmodtuk ilyen sötétre, hogy az azt követő balesetnek és rémisztő hangulatnak is megágyazzon. Így összekevertük a színes karnevált, a Santa Muerte kultuszt és azt a legendát, ami szerint Frida valamiféle alkut kötött a halállal. Kifejezetten elvont, áttételes képekben gondolkodtunk, hogy ugyanannak a gondolatnak több rétegét is megmutathassuk. Emiatt végül Mexikó-szakértőt sem hívtunk, mert az összetett, képi-zenei hangulatra koncentráltunk a valóság aprólékos megmutatása helyett.

(http://www.operett.hu/galeria.php?kategoria=329&kep=14639&tol=0)

Láttam, hogy munkáját egy konzulens is segítette. Mi volt pontosan a feladata, miben támaszkodtak az ő tapasztalatára és ismereteire?

Veress Anna volt az előadás konzultánsa, elsősorban Éva munkáját segítette színházszakmai kérdésekben, de jelentős szerepe volt a dialógusok feszesebbre húzásában és a szöveg kifésülésében is.

Úgy vettem észre, próbáltak olyan színészeket válogatni, akik vonásaikban nem annyira feltűnően európaiak. Fridát váltott szereposztásban Gryllus Dorka és Gubik Petra játssza. Én most Papadimitriu Athinát emelném ki, akiból egyfajta őserő sugárzott. Remekül illett a szerep hozzá, nagyon szépen énekelt és talán hozzá állt legközelebb a megformálandó karakter. Hogyan választották ki a színészeket, akikkel együtt dolgoztak?

 (http://www.operett.hu/galeria.php?kategoria=329&kep=14648&tol=0)

A színészválasztás Éva feladata volt, én már "készen kaptam" ezt a minitársulatot. Ez inkább előnynek bizonyult a munka során, mert így létező, eleven karakterekkel dolgozhattam.

Elérkeztünk az utolsó kérdéshez, ami egy kicsit önéletrajzi alapú. Miért maradt ki Frida gyermekbénulása, hiszen a teste miatti szenvedés már akkor elkezdődött, a baleset csak rátett azokra a fájdalmakra?

Közös döntés volt, hogy Frida életének mely jellegzetes pillanatait mutatjuk meg a darabban. Kifejezeten nem életrajzi műben gondolkodtunk, inkább azokat a helyzeteket kerestük, amik túlmutatnak a megszokott Frida-képen. A vágyott anyaság szempontjából nézve a gyermekbénulás nem különösebben meghatározó, bár pár mondatnyi utalás így is benne maradt a szövegben. Nagyon sok más is kimaradt persze, hiszen még egy átlagember élete is sokkal színesebb és gazdagabb, mint amit egy két felvonásos darab bemutatni képes. De abban biztos vagyok, hogy sikerült újabb színekkel kiegészíteni és elmélyíteni a nézőkben élő Frida Kahlo-képet, és felébreszteni az élete és művei iránti kíváncsiságot is.

(http://www.operett.hu/galeria.php?kategoria=329&kep=14654&tol=0)

Ebben én is biztos vagyok. Hála a modern technológia vívmányainak, amiket manapság a jól felszerelt színházak előnyként élvezhetnek, meg is csodálhattuk Frida Kahlo néhány alkotását a színpadon. Nagyon szépen köszönöm Hegyi Györgynek, hogy olyan részletesen válaszolt kérdéseimre. A remek hangulatú zenés- táncos darabot sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe. Legközelebbi időpontok: április 25, 26, 27 és május végén is műsorra kerül. Érdemes mihamarabb megvásárolni a jegyeket, mivel igen gyorsan elfogy. Mindenkinek jó szórakozást kívánok és kövessetek a Mexfan facebook oldalon is!

Nemrég adták a televízióban a Tűzben edzett férfi (Hombre en llamas) című filmet, ami ezt a bejegyzést ihlette. Furcsa volt, a tévében látni Mexikóvárost, ahol a barátaink laknak, ahová oly sokat jártam, hallgatni a zenét és szembesülni mindazzal, amiben évekig éltünk. Csakhogy mindez együtt Mexikó. Ezt vagy elfogadja az ember és mindennel együtt szeretni tudja vagy sosem lehet boldog ott.

#indián kultúrák #régészet #rituálék #ceremóniák

Talán fellengzős a szövegem és bevallom, én sem tudtam sokáig elfogadni úgy Mexikót, amilyen. Pedig azért kerültem oda, mert szerettem és nem beleszerettem. Gyerekkorom óta vonzott, az egyetem alatt pedig, amíg közép-amerikai archeológiát tanultam, egyre jobban megszerettem, pedig még sosem láttam. Viszont ismertem a titkait. Mielőtt elindultam volna, teljes egészségügyi tortúrán, például kismillió oltáson estem át, amire, meg vagyok győződve róla, hogy nem volt szükség. Aztán szépen elcseréltem az öreg kontinenst egy harmadik világbeli országra. A nagy kontrasztok hazájára. Én az átlagemberek között éltem, mexikói családom is. Ennek örülök, hiszen úgy megtapasztalhattam meg Mexikót, mint lakosainak nagy része. Busszal jártam, ehhez semmilyen pozitív élményem nem fűződik, nem éltem zárt és őrzött rezidenciában, nap mint nap láttam az utcán kéregető és iskolába nem járó gyerekeket.

Viszont megéltem ennek teljes ellentétét is. Volt olyan hét éves diákom, akit öt! testőr kísért a nyári táborba. A kisfiú láthatóan sok időt töltött velük, többet, mint a saját szüleivel, ezért el kezdett olyan viselkedést mutatni, mint egy magányos, felnőtt férfi. Tény és való, hogy azon a két nyáron úgy vigyáztak ránk, hogy ember közel nem férkőzhetett hozzánk. Mindenhol ott voltak, a tízórai szünetben az oszlopok mögött, a tantermen kívül a folyosón, mindenhol. A magángimnáziumban, ahol szintén évekig tanítottam, a gyerekek jelentős része szintén vagy testőrrel, vagy sofőrrel vagy valami egyéb személyzettel érkezett. Rengeteg lelkileg elhagyott gyermeket láttam abban az iskolában. Valamit valamiért, úgy mond, de vajon ki választotta azt az életet?

#maja falu #chili-termesztés

#kulináris élmények

Sokan, akik látták a filmet, talán megijedtek a mexikói valóság ennyire erős ábrázolásától. Mi vesz rá egy embert, hogy a honfitársait ölje? És hogyan lehet ilyen körülmények között élni? Lehet egyáltalán? A válaszom, igen. Én is ott éltem az elmúlt tíz évben. Tudok biztonsággal mozogni, vannak barátaim, akik akár életük árán is megvédenének, és ebben teljesen biztos vagyok, mert ez is a mexikóiak egyik ismerve. Tudom, meddig mehetek el, hogyan ne keltsek feltűnést, hogyan olvadjak közéjük. Tudom, hogy sokan odavannak Mexikóért. Elbűvőlőnek tartják, de vajon tudják szeretni minden fogyatékosságával együtt? Bevallom, én nem mindig tudtam. Újra a távolból kellett rátekintenem, hogy felfedezhessem, mi vonzott oda, milyen csodálatos ország. Nekem persze könnyű, hiszen egy darabja örökre velem marad. 

#siempre en fiesta #örök barátok

Először is mit jelent a TEMAZCAL szó? A náhuatl nyelvből származik, jelentése olyan ház, ahol gyógyító gőzfürdő működik.

Még amikor Mexikó Querétaro városában éltünk, 2013. február 2-án megszületett a kisfiam.

A bába, akit még a pszichoprofilaktikus tanfolyamról ismertünk, rendszeresen ellátott minket aktuális információkkal és meghívásokkal. Az igazat megvallva, s most nem túlzok, a munka, háztartás és Máté mellett ez volt az első esemény, ahová el tudtam menni nagy szervezések árán, szülés után majdnem egy évvel. Már sokat hallottam a temazcalról és jótékony hatásairól. Ezt az alkalmat kimondottan anyukáknak szánták, de férfiak is részt vehettek, ha erre kedvük támadt. Én már több mint három hónapja olyan borzasztó hátfájással küszködtem, hogy négy óránál nem tudtam többet aludni, fel kellett kelnem az ágyból. Titkon reménykedtem, hogy sikerül kigyógyulnom ebből a nyavalyából.

Maga a temazcal a városon kívül, valahol a termőföldek között volt. Megkértek minket, hogy vigyünk váltóruhát, magába a “vályogviskóban” pedig lehetőleg világos színű ruhát viseljünk.

Az egész esemény egy indián rituáléval kezdődött. Az ENGEDÉLYKÉRÉS, amit a táncban is használnak. Először a négy égtáj felé, aztán fel (ég), le (föld) és végül a legfontosabb, magunkba, tehát befele. Magunktól is engedélyt kell kérnünk arra, hogy beléphessünk a kunyhóba. Ezt követően a sámán azt kérte a kedves anyukáktól, hogy imádkozzanak saját magukért. Ezt akár ti is megpróbálhatjátok otthon, hiszen nem olyan könnyű egy anyának megfeledkezni arról a jó szokásáról, hogy például a gyermekét tegye első helyre. Érdekes, ahogyan ötvöződnek az ősi és a keresztény elemek. Belépés előtt kehelyből felszálló füsttel megtisztítanak minket, letérdelsz, s bemászol. Amikor megláttam a parányi ajtót, őszintén szólva kicsit elbizonytalanodtam. Miután mindenki elfoglalta a helyét, megkezdődött a “szertartás”.

Középen egy nagy lyuk tátong, ahová a köveket dobják, amiket szorgalmasan előmelegítettek. Annyi követ (amit ABUELITOS- nak hívnak, azaz nagyapók/anyóknak, én értelmezésem szerint az ősökre célozván) hoznak be a kis nyíláson, ahány anya vesz részt. Sorban lapáton beteszik a mélyedésbe, a jelenlévő férfi(ak) két farúddal megérintik, s mi, nők gyögykövekkel karcolunk rá egy keresztet vagy gyógyfüveket szórunk rá, amikor ránk kerül a sor. Ha esetleg tűz szökik ki a kőből, aki rászórta a gyögynövényt, kezének gyógyító ereje van.

Nem értettem, amikor az információs emailben azt mondták, hogy négy AJTÓ van. Mondom, jaj, de jó, van hol kimenekülni, de miért hangsúlyozzák ki ennyire? A négy ajtó nem négy nyílást feltételez, hanem, hogy négyszer hoznak be köveket, amire aztán a gyógyfőzetet öntik, s így keletkezik a gőz. Az építmény az anyaméhet szimbolizálja, s a rituálé is a várandósságot és a szülést rekonstruálta. Én igazából tartottam attól, hogy majd órákon át ott kell főnöm csöndben, de nem. Énekek, zenekíséret (konkrétan "maracas" hangszereket kaptunk, hogy azzal kísérjünk), elmélkedés. A negyedik “ajtó” a HALÁLRÓL szólt, hiszen meg kell halnunk ahhoz, hogy megszülethessünk (vagyis kijöhessünk). Le kellett feküdnünk a földre, mert az hűvös marad (egyébként teljesen az elején szkeptikus voltam a földdel kapcsolatban, mert élénk képzeletemben máris egy skorpió masírozott felém, de hamar elhessegettem a gondolatot, hiszen, mekkora szerencsétlennek kell lennem, hogy pont egy temazcalban csípjen meg egy ilyen kedves állatka). Aztán keményen befűtöttek, locsoltak minket, mindenki tűrőképessége végén járt, amikor végre kimásztunk, jéghideg vízzel leöntöttük magunkat, hogy a testen belüli meleg bent is maradjon.

Igazán érdekes élmény volt. Az ősi indián szokások mindig is vonzottak és épp ez az, ami Mexikót számomra olyan különlegessé teszi. 

Bizonyára sokan hallottak már a gyerekek szeretettankjáról. Ugyan ez a cikk elsősorban a kicsikkel foglalkozik, fontos a saját szeretettankunkról is gondoskodni. És hogy jutott mindez két film kapcsán eszembe? Erről szeretnék most nektek mesélni.

Többször felbukkant az interneten valamilyen olvasmány a különböző szeretetnyelvekről és amikor láttam, hogy létezik a könyv gyerekekre vetítve is, azonnal megrendeltem. Nagyon érdekesnek találtam, átláttam az összefüggéseket és kicsit változtatni kezdtem a kapcsolatomon a fiammal. Én éreztem a változást, békésebbek, harmónikusabbak lettek a napjaink otthon. Viszont még így is azt vettem észre, hogy túl gyorsan merül a szeretettankja (vagy csak nekem tűnik úgy). A tanulás útján vagyok, ezt a kihívást szeretem az anyaságban, hogy segít jobb emberré válni. Minden új dolog vagy siker a szülő- gyermek kapcsolatban javít rajtunk valamicskét, ami engem örömmel és büszkeséggel tölt el. Az viszont megrökönyödést váltott ki belőlem, hogy nem tudnám megmondani, mi az én elsődleges szeretetnyelvem, igaz, azon vagyok, hogy ezt kiderítsem. Elgondolkodtat, hogy volt férjem valószínűleg nem beszélte az én szeretetnyelvemet ugyanúgy, ahogyan én sem az övét. Nem akarom ugyanezt a hibát elkövetni a kisfiammal is. Abban biztos vagyok, hogy a betegségek mögött mindig valamilyen lelki gond húzódik. Hálát adhatok az égnek, hogy kisfiam nem betegeskedik sokat, ritkán nyel be valamit, de akkor az nekem rögtön jelzés. Az ő részéről egyértelműen annyit jelent, anya, merül a szeretettankom.

És mi köze mindennek a címben megjelölt két filmhez? Nagyon is sok. Egyik sem újkeletű. A "McFarland Sin limites"-t, Kevin Costner főszereplésével megmutattam a kisfiamnak is. Azért, hogy lásson és emlékezzen néhány mexikói hagyományra, a tamales-re, a zenére, a mexikóiak nagyvonalúságára, ami tényleg igaz, hiszen a legszegényebb családban is mindig akad még egy plussz tányér étel, amit megoszthatnak, a quince años bulira, amit most tartott az unokanővére is vagy éppen a milpa- ra. Tanulja csak meg, honnan jön az étel, ez nekem mindig fontos volt. Tudja, honnan szerezzük a tejet, a tojást és most, valamint annak idején Tito (dédnagypapa) földjén láthatta, honnan jön a termény. A milpa- ról. Én hálásnak érzem magam, s remélem, ő is elsajátítja ezt az érzést, hiszen van otthonunk, ennivalónk. Én ezért nem engedem azt sem, hogy válogasson, s ez nem volt gond egész addig, amíg Mexikóban éltünk. Próbálta volna valamelyik gyerek a bölcsiben azt mondani, hogy ez nem finom, nem kell, nem szeretem. Valljuk be, mi, akik viszonylag jómódban élünk sokszor nem becsüljük az ennivalót. Én kicsinek válogatós voltam. Mexikóban teljesen leszoktam róla, mindent megeszem, ha nem annyira kedvemre való, akkor csak annyit, amennyi szükséges. Azok a fiatalok a filmben, a mélyszegénységben, mexikóiak az USA-ban, de lehetnének ugyanúgy Mexikóban, megszenvedve a lenézést, lehetőségek nélkül, iskola előtt hajnalban még dolgozni szaladnak… És akkor jön egy tanár. Aki szintén az utat keresi. Mindegyikük küzd, kezdetben perspektíva nélkül, aztán a tanár hamarabb rátalál az útra, elkötelezi magát, motivál, óriási sikerre viszi azt a hét “moreno” kölyköt. Mert így látták őket egészen addig.

A "Come un delfino" című filmben fiatalkorú bűnözök kezdenek el úszni, majd jutnak el végül szintén egy fontosabb megmérettetésre. Mindkét történet kapcsán eszembe jutott a gyerekek szeretettankja körüli kérdés, de teljesen más okokból. Míg az olasz filmben egyértelműen éreztem a törődés és a szeretet teljes hiányát, a mexikói részről azt érzékeltem, hogy nem jut idő arra, hogy a gyerekek feltölthessék a szeretettankjukat, foglalkozni sem tudnak vele. Nem azért, mert szüleik nem szeretik őket. Hanem mert a fiataloknak kicsi koruk óta bele kellett folyniuk a felnőttek életébe, nem volt gyerekkoruk, kemény munkára szoktatták őket, bizonyára a szükségesség miatt, de szerintem azért is, mert ezt az egy fajta módját ismerték a szülők, hogy megvédjék őket. Attól, hogy elkallódjanak, rossz társaságba kerüljenek, stb. Mindkét filmben a sport és egy tanár jelenik meg, akit aztán a fiatalok követni kezdenek.

,,Por ahora correr es lo mejor que tienes”. Egyelőre a futás a legjobb, amid van. Sorra láthatjuk, hogy a főszereplők hogyan ugranak át saját árnyékukon, hogyan kezdik önmagukat értékelni. Mindezt elkerülhetjük, ha mi, szülők gyermekünk szeretettankját rendszeresen töltögetjük, hogy tudják, szeretjük őket, akkor is, ha nem mennek ki hajnalban a földre dolgozni, akkor is, ha megbuknak kémiából. Szeretjük őket és bízunk bennük. Gondoljunk bele, a gyermekekből, amikor felnőnek, egy műalkotás születik. A mi életmunkánk.

Facebook oldal: Mexfan/ Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés

Mindig hangsúlyozom, mennyire fontos az olvasás a nyelvtanulásban. Nem csak szókincs- bővítésről van szó, hanem egy adott kultúra közelebbi megismerése is segíthet a nyelv jobb elsajátításában. Úgy érzem, hogy egy nyelv megtanulása megváltoztathatja, hogyan látjuk a világot, önkéntelenül magunkba szívjuk egy kicsit a másik nép gondolkodásmódját. Én örülök, hogy az általam megtanult nyelvek és az országok, ahol éltem, bennem éltek tovább. Gazdagabbá, talán érdekesebbé is tett.

De mit olvassunk és hogyan olvassunk? Engem érdekel a történelem és a régészet, szinte belefeledkezem ezekbe a témákba. Egy idegen nyelvű szöveghez természetesen kell elég motiváció. Ezért nem árt, ha olyan témákat kerestek, ami alapból is érdekel titeket. Diákjaimnak kezdetben az újságok, magazinok cikkeit ajánlom. Remek nyelvoktató, illetve nyelvgyakorló magazinok vannak. Fontos, hogy tájékozottak legyünk, ezért nem árt, online kísérni a napi eseményeket, szoktatva magunkat egy hivatalosabb, változatosabb stílushoz is. Manapság nagyon könnyen hozzájutunk az idegen nyelvű könyvekhez, érdemes kihasználni ezt a lehetőséget. Haladóknak már egy jó regényt ajánlanék.

Én azt mondom, hogy nem kell minden egyes szót érteni, használjuk egyelőre eszközként az olvasást. Annak sem vagyok híve, hogy mindent azonnal kikeressünk a szótárból, hiszen hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a szövegkörnyezetből értsünk meg dolgokat. Én arra kérem a diákjaimat, hogy válasszanak ki tíz szót és szótárazzák ki azokat. Ha valaki már haladóbb, lehet, hogy egy adott kifejezést már ismer, de még aktívan nem használja. Ilyenkor a legjobbnak tartom, ha a kifejezést kiírja a kis füzetébe és rögtön mellé jegyzeteli a szövegben fellelhető verziót. A kulcsszavak gyakorlására ugyanezt a módszert használom. Az olvasás segíthet, hogy egy aktív szót mindig újabb és újabb szövegkörnyezetben fedezhessünk fel, sőt kezdjünk el alkalmazni.

Látogassatok el Facebook oldalamra (Tündérkert Zugló Nyelvoktatás és Utazásszervezés), mert holnap élő adásban mutatom meg, én mit olvasok.

Úgy döntöttem, összegyűjtöm nektek az én személyes ajánlásomat, hová érdemes utazni Mexikón belül. Úgy érzem, Mexikóban mindenki megtalálja a számítását, akkor is, ha csak pihenni akar vagy ha esetleg titokzatos népek kultúráit szeretné felfedezni. 

Olyan területeket mutatok majd be, amiket kiválóan ismerek és ahová szervezek utazásokat. Elmondom, hogy lesz ezeknek a rendszeres ajánlásoknak a menete. Végre kipróbálom az úgy nevezett élő showt, ott kísérhetitek majd figyelemmel a mondandómat. Előtte a Mexfan Facebook oldalán megosztok majd néhány képet, hogy illusztrálhassam, miről beszélek pontosan. Ezeket a bejelentkezéseket rövidnek szánom, viszont sok szeretettel várom kérdéseiteket, amikre szívesen válaszolok. 

Mi mással kezdhetném, mint Querétaro városával, ami az elmúlt jó néhány évben otthonom volt. Az ember azt hinné, hogy mivel nincs tengerpartja és sem a maják, sem az aztékok nem erre laktak, nem is lehet érdekes. Pedig ez nagyon nem így van. Keressétek a Mexfan Facebook oldalát, ahol értesülhettek a pontos kezdésről. Adiós y hasta mañana!

 Akár csak képzeletben, akár ténylegesen neki indulnál Mexikónak, keresd a Mexfan-t. Ez egy olyan Facebook oldal, ahol hasznos ismeretanyagokat találhatsz magyar, illetve spanyol nyelven. Több fronton is támad, hiszen van, hogy olvasmányok jelennek meg az oldalon, van, hogy videókban magyarázza el hagyományok, illetve érdekes szokások történetét. A jövőben pedig várhatóak lesznek archeológiai témájú posztok és videók is.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik spanyolul tanulnak, hiszen mindig hangsúlyozom, mennyire fontos az adott kultúrát is megismerni. Mexfan természetesen a mexikói kultúrára szorítkozik, de remek gyakorlási lehetőség.

 És ajánlom azoknak is, akik valami miatt beleszerettek ebbe az országba. Lehet, hogy mert már jártak ott, s a híradások ellenére tudják, milyen csodákat rejt magában, vagy lehet, hogy csak egy távoli álom, de egyszer majd eljuttok oda. És ebben Mexfan szintén a rendelkezésetekre áll. Utazásszervezői szolgáltatása segít a szálláskeresésben, a programm- összeállításban (akár egy teljes ütemtervet is kérhettek), tudja, mikor érdemes menni, hová, tanácsokkal lát el és gondoskodik arról, hogy az ott tartózkodásotok emlékezetes legyen.

Nincs más hátra, keressétek a Facebook oldalt Mexfan néven, érdemes megnyomni a tetszik gombot és így mindenről értesültök.